Wednesday, June 6, 2007

Kisharkály

Rózsakert, Morden Hall Park. Vasárnapi piknik Nonival és Zsebivel. Minden buja zöld, melegen süt a nap, a patak vidáman csörgedezik. Egyszercsak folyamatos csivitelés a szomszéd fa tövéből. Helyes, pelyhes kismadár, fején élénkpiros csíkkal. Kiesett a fészekből, Noni látta, hogy bukdácsolt lefelé a fatörzsön. Még nem tud repülni.. nagyon igyekszik, egy-egy pillanatra felemelkedik, de mindig visszahuppan a földre.

Mit csináljunk? Fészket nem látunk .... Ha elugrabugrál a fától, eltűnik a sűrű aljnövényzetben... néhány óra, de lehet, hogy csak néhány perc múlva vége. Gyors kupaktanács. Zsebi már egy lépésre a madártól, aki cseppet sem fél tőle. Baba és kisharkány ...beszélgetnek. Helyes. Észreveszem, hogy a szomszédban piknikelő angol családban a papa égimeszelő. Átszaladok hozzájuk: "Bocsánat a zavarásért, nem tudna segíteni.. kisesett.. még nem tud repülni... megnézné a fát, talán meglátja a fészket.."

Papa, mama, két gyerek első szóra fut a fához .. de senki sem látja a fészket. A kisharkály nagyokat tátog ... már négy érdeklődő gyerek bámulja. Egyszer csak megunja a társaságukat, és bebújik a biciklik alá... onnan már csak két ugrás az első bokor .. még két ugás, és már nem látjuk. Világot akar látni. Vagy mégiscsak fél tőlünk? Egy darabig még halljuk, aztán azt sem.
Meglehet, hogy harkálymama hazaért, és hívta ... és válaszolt neki, és megtalálták egymást. De elég erős egy felnőtt harkály, hogy felrepüljön nagyra nőtt csemetéjével együtt a fészekbe?
Kincstári optimizmus ... Igazából mindenki szomorú véget sejt. Zsebi is aggodalmasan mondogatja: "Szegény, nincsen neki mamája se.."

Tuesday, June 5, 2007

Madelaine

Madelaine szállodai szobájában aludt, mellette kétéves ikertestvérei, egy dél-portugáliai luxus nyaralóhelyen. Szülei baráti társaságban vacsoráztak, kétszáz méterre a szállodától. Azt hitték, a gyerekek biztonságban vannak egyedül. Még az erkélyajtót is nyitva hagyták ... Félóránként azért egyikük visszaszaladt a szobába, rájuk nézni. Este fél tizkor a mama vette észre, hogy a kislány eltűnt.

A portugál rendőrség azóta sem találja a nyomát. Az angol média viszont egy hónapja Madelaine-lázban ég. Ha nem történik semmi, akkor is oldalakat tölt meg vele ... Az eset tényleg nem mindennapos, és a családnak, barátoknak, ismerősöknek borzalmas tragédia. De vajon nem bolondult meg a világ, hogy a média össznemzeti tragédiává emelte?

Madelaine mama a templomban, a gyerek kedvenc játékát szorongatva... pápai audencián.a Vatikánban.. másnap a spanyol belügyminiszterrel tárgyal. A papa JK Rowlingot környékezi, hogy tegyenek Madelaine könyvjelzőt a júliusban megjelenő Harry Potter könyvbe. Ömlik a pénz a Találjuk-Meg-Madelain-t számlára. A szülők egy brit milliomostól kölcsönkapott magánrepülőgépen rohanják végig Európát, nehogy a média megfeledkezzen Madelaine-ről. David Beckham is beszáll, kéri, hogy mindenki tartsa nyitva a szemét, és jelentkezzen a rendőrségen, ha tud valamit a kislányról. A brit honatyák egy része szolidaritásból a remény sárga szalagját tűzi ruhájára. A szülők PR gurukat fizetnek, akik napról-napra adagolják a médiának az újabb és újabb sztorikat, értékelik a cikkeket, kidolgozzák a másnapi média stratégiát.

Az, hogy a szülők mindent megtesznek a gyerek megtalálásáért, teljesen érthető. Az is érthető, hogy a lapok címoldalán akarják a kislány képét - van valaki valahol, aki pontosan tudja, mi történt vele, és persze a nyomás jóval nagyobb, ha a média folyamatosan napirenden tartja a sztorit. De ... van a dolognak egy súlyos, sötét másik oldala is.

Tegyük fel, hogy Liverpool prolinegyedében egy hároméves fekete kislány szülei elugranak a sarki pub-ba egy gyors sörre. Félóra múlva otthon vannak, közben valaki elviszi a gyereket. A média keresztre feszitette volna őket. "Felelőtlen, hanyag disznók" kürölbelül ez lett volna a bulvársajtó itélete.

A McCann család fehér, a szülők orvosok. Gazdagok. Csinosak, szépek,a gyerek kisangyal. Portugáliában nyaraltak, három gyerekkel. Jó kapcsolataik vannak futballban, médiában, politikában. Szociális státuszuk miatt a média hozzáállása az első pillanattól kezdve a következő: sajnálatra, megértésre szorulnak. Nem nagyon kell firtatni, hogy mennyire voltak felelőtlenek.
Angliában több száz gyerek tünik el évente .. többségük szegény családból, egyszerűen elcsavarog. Keveset rabolnak el ismeretlenek ... de azért máskor is megesik az ilyen. Ekkora felhajtás azonban csak akkor van, ha a gyerek fehér, fotogén és jól szituált családból származik. Ez van. Klasszikus osztálytársadalom, az ember jól teszi, ha tudja a helyét.