Állati

Wimbledon Hill tetején, a legdrágább, legelitebb negyedben, a hatalmas, szélfútta, télen-nyáron zöld Common tőszomszédságában áll a Kőoroszlánhoz címzett álltorvosi rendelő. Gyönyörű, nagy épület, a szomszédaihoz hasonlóan kb 2 millió fontot kérnének érte. Csak a múlt hétvégén értettem meg, mitől megy ilyen jól a wimbledoni állatorvosoknak.
Non barátainál töltötte a szombatot. Nagy ház, nagy család, három macska.. az egyik már öregecske, őt pszichés problémákkal kezelik. Hetente kétszer jár az állatorvoshoz mentálhigiénés karbantartásra ... állítólag attól lett beteg, hogy túl sok élő egeret és szarkát fogyasztott.
Hogy miben nyilvánul meg a macska betegsége? Non csak annyit tapasztalt belőle, hogy a családi ebéd közepén a szekrény tetejéről a cica hatalmas ugrással belevetette magát a mártásos csészébe ... fröcsögött a forró szósz, szerencsére mindenki ép bőrrel megúszta. A családfő ezután az állatorvostól kapott instrukció szerint négyszemközti beszélgetésen intette meg a cicát.
A másik macska mentálisan rendben, vele más baj van: ínybetegség miatt kihullott minden foga. De nem kell neki szenvednie: ezer fontért természetes anyagokból készült műfogsort kapott.
A harmadik cicának egy sajnálatos baleset következtében le kellett vágni az egyik lábát ... de ő is kapott protézist, amit remekül megtanult használni.
A családhoz tartozik még egy minimum hattagú rókacsalád ... minden ételmaradékot kitesznek nekik a kertbe, nem csoda, hogy imádják a házat ...

No smoking

Zsebi imádja a táblákat. Sokat felismer, mindegyikre rákérdez, nagy kedvence a dohányozni tilos. De nagyon élvezi a betűket is: ott a kicsi Oscar, kiált fel nagy örömmel a kis o betű láttán ... az ott az enyém, jelenti be büszkén, ha D-t lát.
No de visszakanyarodva a dohányzásra .. a múlt heti budapesti látogatás ismét megdöbbentően füstös élmény volt. A busz- és villamosmegállókban várakozók felének lóg a szájából a cigaretta. Büszkén, agresszívan, nagy mellénnyel, pofátlanul füstölnek a magyarok, férfiak, nők, fiatalok, idősek... Szégyenkezésnek, visszahúzódásnak semmi jele. Mintha istenadta joguk lenne belefüstölni mások életébe mindenhol ... éttermekben, gyógyfürdőkben, operában, műjégen, még a csendes mátrai síparadicsomban is.
Miért tolerálja ezt a bűntettet szótlanul Magyarországon a nemdohányzók népes tábora? Merthogy nem istenadta jog. Undorító, mérgező szokás .. amitől a nemdohányzók jogos védelemre szorulnak. És máshol meg is kapják: Nyugat-Európában a dohányzás erősen visszaszorulóban van ... merthogy a közterületek túlnyomó többségén nem tolerálja a társadalom, és persze törvény is tiltja. Angliában most arról van szó, hogy az utcán is betiltják... . Buszmegállóban már lassan egy éve tilos, éttermekről nem is beszélve.
Lehet okoskodni a dohányipar által adó formájában az államkasszába befizetett hatalmas összegről .. ami eltörpül a még hatalmasabb összeg mellett, amibe a dohányzás- és passzív dohányzás okozta betegségek gyógyítása kerül a társadalombiztosításnak. És ha nem füstölnek úton-útfélen az ember képébe, nemcsak egészségesebb, hanem talán jobb kedvű is lesz a magyar. "Végre egy mama, aki mosolyog", kiáltott rám és két gyermekemre őszinte meglepetéssel a Deák téri aluljáróban ál-Disney DVD-ket áruló jó ember ... 5 nap intenziv budapesti program során rengeteg embert láttam ... és teljességgel elhittem neki.
Tiszta levegőben nagyobb élvezet élni, enni és szórakozni, sőt, a No smoking tábla a nyugat-európai tapasztalat szerint pozitív hatást gyakorol az étternek, pubok, stb forgalmára és profitjára is ... Előre, magyar éttermek... bátran ki kell tenni a Nemdohányzó táblát! Nem fogják megbánni.. és szóljanak nekem, csak oda megyünk!
A közvélemény-formálás rafinált dolog .. de csak a szomszédba kell menni pozitív tapasztalatért. Kedvenc osztrák sífalunkban másfél éve még minden étteremben vágni lehetett a füstöt.. most újévkor gyakorlatilag 100 százalékos volt a füstmentesség. Nem tudom, hogy történt az attitűd-váltás, de az biztos, hogy gyors és határozott volt. Pedig Ausztriában még nem tiltja törvény a közterületi dohányzást... de úgy sejtem, hamarosan fogja.

Nishke és Kólia

Óvoda-ügyben nálunk nagy változások vannak. Nemrégiben megjelent Nishke. Zsebi bizalmasan bevallotta egy este, elalvás előtt, még Karácsony-tájt, hogy nagyon szereti. Nishhe igazi neve Annushka. Hároméves kislány, akivel Zsebi azóta is kézenfogva sétálgat fel-alá az oviban. "Jaj, de helyesek," - sóhajtott fel a napokban az egyik ovónéni. Az ifjú pár meghallotta, riadtan szaladtak szét .. de pár perc múlva már megint együtt voltak.

Egyelőre nem sok mindent tudunk Nishke-ről... leginkább csak annyit, hogy lány, csak szerdán jár az oviba, és már ihat kóliát. Ez utóbbi Zsebi magánvéleménye. A kólia nálunk a Cola gyerekszájon. A mi háztartásunkba cola és rokonai legfeljebb sátoros ünnepeken, értsd Noni hírhedett Téli Olimpiával (lépcsőszánkózás és társai) összekötött Karácsonyi party-jain jöhetnek be. Úgyhogy Zsebi igazából csak kb egy éve, egy Swiss repülőn fedezte fel... azóta két kategória van az agyában a hozzá hasonló méretű emberekről: a nagyobbak és okosabbak, akik már ihatnak kóliát, és a picik, akik még nem. A Coca Cola, mint yardstick.

Az óvodai újoncok nevének megfejtése egyébként napokig izgalomban tartja az egész családot. Egyszer pl felbukkant egy "Moszkön", belőle idővel "Oscar" lett. "Banana" igazi neve Alana, és így tovább.

Noni is szárnyal a WHS-ben. És mostanában már pénzt is keres: eladta a könyvtáros néninek ez egyik könyvét, amiból két példányt kapott Karácsonyra, hat fontért. Ügyes.