Osztálykirándulás

A franciaországi osztálykirándulása furcsán alakult. Még odafelé menet érdekes dolgok derültek ki a három kísérő tanár egyikéről. A program szerint megálltak egy hangulatos kisváros piacán, ahol az egyik kereskedő színes és méretes kertitörpéket árult. Ezt meglátva a tanárnő felsikított és hanyatt-homlok elmenekült a gondjaira bízott gyerekektől. Utóbb bevallotta, hogy orvosilag igazolt akut keritörpe-fóbiája van.

Noni egyik osztálytársa meg a halaktól fél. A normandiai Sea Life Centre-ben a kislány nem merte kinyitni a szemét... vakon botorkált végig az egészen, többször elesett, kicsit össze is törte magát.

Az átlélt izgalmakat a tanárok esténként francia borokba fojtották .. takarodó nem volt, a tíz-tizenegy éves gyerekek éjjel kettőig-háromig azt csináltak, amit akartak.

A legundorítóbb történet viszont David nyilvános megszégyenítése volt: a kisfiú elveszítette a Contact Card-ját -- kartonpapír, rajta kétnyelvű felirat "Elkeveredtem a csoporttól. Segitsen nekem, ezt a telefonszámot kell hívnom" . Büntetésképpen a tanárok úgy döntöttek, hogy David-nek vacsoránál az egész osztály, és a szintén ugyanott nyaraló vadidegen yorkshire-i iskola előtt el kellett énekelnie, hogy "I'm a Barbie Girl".

Mindezekből sajnos egyenesen következik, hogy a kísérők alkalmatlanok a tanári pályára ... a képhez persze hozzátartozik, hogy a bogstandard angol állami általános iskolákban sok kiváló, lelkes, okos, jópofa tanárral is találkoztunk. De akadnak szép számmal futóbolondok is .. mint a világon bárhol máshol is. Mindenkinek sok szerencsét!