Alice and Max

Alice-el mindig nagyokat dumálunk. Évek óta jóban vagyunk, pár évvel ezelőtt néhány hónapig közvetlenül egymás mellett dolgoztunk. Alice akkortájt ment férjhez. Izgatottan készülődött, mindent elmesélt. Igazi, mindent legyőző nagy szerelem volt. Még a kötözködő, halálosan idegesítő anyóst is könnyen leszerelték, együtt, ketten, egyszer a fülem hallatára, nagyon szimpatikusan csinálták.

Két év múlva megszületett az első gyerek, Daisy --szinte egyszerre az én Zsebimmel. Terhesen már nem egy légtérben dolgoztunk, de sokszor összefutottunk a liftben, meg a folyosón -- és jókat dumáltunk a születendő babákról.

Amikor visszajöttünk dolgozni, megint egy helyen dolgoztunk -- igaz, más ritmusban, de azért gyakran egybeesett a beosztásunk. Alice imádta az anya-szerepet - csak 50%-ban jött vissza dolgozni, ami nálunk azt jelenti, hogy két nap dolgozott, hatot szabad volt, és igy tovább - baba mellett teljesen ideális.

Alice márciusban izgatottan újságolta, hogy ismét gyereket vár. Minden tökéletesen alakult az életében -- a ház kicsi volt, úgyhogy Londonból kiköltöztek vidékre, Oxford mellé, egy kisvárosba.. "Szép, nagy, teljesen új a ház, jó a levegő, isteni lesz a gyerekeknek," mondta. "Én meg jó darabig nem jövök vissza dolgozni."

Alice ki akarta venni a teljes szülési szabadságot, ami Angliában egy év.. Utána pedig azon gondolkozott, hogy felmond, és pár évig, amíg a gyerekek kicsik, otthon marad velük. "Aztán majd keresek valamit," mondta kedvesen, szépen ívelő karrierjével mit sem törődve.

Alice második babájának Karácsony napján leállt a szive, két héttel azelőtt, hogy meg kellett volna születnie. Alice-nek meg kellett szülnie a halott fiú-babát. És el kellett temetnie. És még a temetés napjén is fejnie kellett a tejet.

Alice önmaga árnyéka -pár nap alatt tíz évet öregedett. Shellshocked, nem találok rá jó magyar megfelelőt. Borzalmasan szenved. Pokoli, amin keresztül kell mennie.

Van azonban valami mélységesen szép dolog ebben a tragédiában. A szülők azt kérték a barátoktól, kollegáktól és a családtól: azt a pénzt, amit virágra költenének, küldjék el inkább egy jótékonysági szervezetnek, ami gyakorlati és lelki segélyt nyújt a halva született babák családjának.

A kör e-mailban ott az internet cim. Rakattintva ott az adakozási napló: ki, mikor, mennyit adott, lehet persze névtelennek maradni. Megható, rövid személyes üzenetek az összegek mellett. Egy perc alatt mi is beszállunk a sorba: Thinking about you, írja Noni, egyszerűen, és már megy is a pénz, amihez a renszer azonnal hozzáteszi az adóvisszatérítést. .

Kevés dolog van, amit úgy-ahogy-van transzportálnék Magyarországra innen, ez az egyik. Ha történik valami borzalom, bele lehet temetkezni a sokkba, a keserűségbe és a gyászba - nincs ebben semmi természet-ellenes.

De lehet mellette pénzt is gyűjteni valami jóra és hasznosra. Igazán könnyű, ha megvan a dolog két egérkattintéssal elérhető és elintézhető rendszere.

Max Thomas eddig 2,090 fontot gyűjtött a szervezet számlájára. Kisbaba, aki nem tudott megszületni, de így mégiscsak képes valami jóval megérinteni mások, teljesen ismeretlen emberek, életét.

Zurich, Budapest

Valakinek meg kéne fogni a ferihegyi illetékes kezét, beültetni a zürichi gépbe, és elkalauzolni az ottani reptér gyerekvárójába .. illetékes nagyon-nagyon elszégyellné magát, és talán rájönne, hogy talán Ferihegyen is lehetne máshogy. Például nem kellene harciasan per gyerek 10 eurót követelni a nem Malév géppel utazóktól a kb tíz négyzetméteres, ennélfogva mindig túlzsúfolt váró használatáért. ... fizetendő csakis euróban, és csakis hitelkártyával .... különben mehet a gyerek a dohányfüstben úszó fő-váróba, kávézóba, pizzériába. Bravó, Malév: pontosan ezt kell csinálni, ha biztosan el akarjuk veszíteni a családostul és gyakran utazó ügyfélt.

De hogy tovább morogjak, a dohányfüst a budapesi éttermekben, ha lehet, még rosszabb, mert ott tönkreteszi az egész estét. A kaját, a hangulatot, a tüdőt, a ruhát. Megkockáztatom, hogy Zsebi is a vágni-lehet füsttől bokrosodott meg annyira, hogy nyomban feldöntötte a kabát és kalaptartót a Centrálban ... De komolyan, miért hagyja a társadalom nagyobbik fele, hogy a füstölő kisebbség folyamatosan mérgezze? Pár év múlva, remélem, vége lesz ennek is -- de ha nem, Isten bizony hazatelepülök és addig nem nyugszom, amíg be nem tiltják a dohányzást a magyar éttermekben.

Skóciában, Írországban, Norvégiában is nagy rinyálás volt, mielőtt bevezették a cigaretta-tilalmat, mondták, hogy tönkremennek a pubok, meg minden. Most meg bezzeg 2 évvel később kiderült, hogy jobban megy nekik, mint valaha. A pub jó hangulatú családi étkezések szinhelye lett, viszik a gyereket, a nagymamát: a dohányzási tilalom pozitiv szociális változásokat indított be, nem is beszélve a jó levegőről és az Irországban már mérhető javuló egészségügyi adatokból ... Angliában áprilistól sincs füst sehol, hivatalosan sem -- de már az elmúlt tíz évben sem volt vészes.

Történt azért jó is Pesten -- a Széchenyi fürdőben kint a szabadban bugyogni és örvényleni késő délutánból esti sötétségbe olvadva .. egy óra a műjégen, ahol iskolaidőben szinte üres az egész pálya ... hát az csúcs volt. És a Bagolyvár szerencsére nem volt nagyon füstös ..igaz du 5-re mentünk. És Nene, tele virágzó jókedvvel és töretlen optimizmussal -- annak ellenére, hogy három éve nemigen állt a lábára. Mindig van mit tőle tanulni.

Heathrow

Az út simán indult. Kicsit korán, de sebaj, elvégre a pesti családi otthonba tartunk. Reggel 4-re jött a taxi, 4.40-kor már kint is voltunk Heathrow-n. Innen azonban káoszba fordult a dolog - köd még nem volt, de a becsekkoló sorok igy is egymásba értek, furcsán kanyarogtak, nem lehet látni, hol van a Swiss vége ...

Tévedésből először az Air Portugal sorba álltunk be ..azaz állt be a már ekkor hisztérikus ember, Noni, két bőrönd, babaülés és babakocsi. Zsebi izgatottan szaladgál, én utána, minden gombot, kilincset, biztonsági elválasztó szalagot, ajtót, ablakot megtapogat, szétszed, ki-és bekapcsol.

Közben a sor csigalassúsággal vánszorog. Fél hat tájt apró reménysugár -- bejelentik, hogy a 6.15-ös zürichi gépre sorakozók mostantól előnyt élveznek a becsekkolásnál.
De hogy ez mit jelent, érdeklődöm a Swiss pultnál. Furakodjunk legelőre, két gyerekkel, két bőrönddel, 4 kishátizsákkal? Swiss pultos néni határozottan rázza a fejét: maradjanak ott ahol vannak, itt mindenki a 6.15-ös Swiss gépre vár. Akkor miért jelentették be ezt a prioritás-dógot?
Ja, ne törődjön vele, ez nem az utasoknak szól, hanem a személyzetnek... hogy ne vegyék fel a genfi gépre jelentkezőket .. de az csak 9-kor megy, szóval mindenki zürich-re vár. Maradjanak csak nyugodtan.

Egy hattagú társaság azért elénk furakodik, családom stressztűrőképessége ismét a erős próba alatt ... a gép késik, de az útlevél-sornak már a legelejére ugratnak.. biztonsági ellenőrzés, igen kérem, a baba cipőjét is tessék levenni, oda bele a röntgengépbe... minden megvan? kabát-sál-sapka-cipő-mindenkinek, beszállókártya-átlátszó-nejlonzacskó a popsikenőccsel, 4 kishátizsák, cumisüveg - ja azt tessék meghúzni itt előttem - ok, de akkor legalább nézzen rám, amig kóstolok... Rohanás a gépre, öt perc múlva szállunk. Peplő, klaklia, bőröndönt, pipó, Londont, Buplest .. végre alszik.

Zürichi leszállás előtt Noni, aki kicsit meg van fázva, megkérdezi, nincs-e nálam orrcsepp. Nálam mindig, vágom rá öntudatosan, és előhúzom a 150 ml-es üvegcsét hátizsákom egyik bugyrából --jé, ezt elfelejtettem betenni az átlátszó nejlonyba. Mi ez itt még? Augusztusról ittmaradt kis tubus naptej. Oh-ó, ezt is be kellett volna tenni a nejlonyba.

Heathrow a világ legborzalmasabb reptere, különösen kisgyerekekkel utazva. A megszigoritott biztonsági ellenőrzés ártatlan utasok millióinak életét keseriti meg, miközben a célját messze nem éri el. Én két szigorúan tiltott tárgyat vittem fel a gépre, teljesen jóhiszeműen. Senki sem vette észre -- és a nagy igazság az, hogy ha valaki fel akar vinni folyadékot vagy krémet, felviszi és kész, passz. Nincs rendszer a világon, ami minden kis üveget és tubust észrevesz -- van viszont órákig tartó sorbaállás a semmiért, miközben minden normális ember depressziós lesz. Ki a lóf*nak jó ez?

Tube or Bike?

A metróban megint kitaláltak valamit: ma reggel azt találták mondani: azért nem mehet tovább a vonat, mert tegnap éjjel vágányfelújítás volt, és a legényeknek nem sikerült befejezniük a munkát, még ott kopácsolnak, mint hét törpe ... legalábbis én így képzelem el.

Mindezt szombat reggel fél hétkor jelentették be, amikor már tíz perce ácsorogtunk a tömegben Colliers Wood állomáson. Mellettem egy latinos temperamentumú pár szorongott. Partiról mentek haza, ruhájukon csillogó karácsonyfadíszek, egyik kezükben sörösüveg, a másikban aranyszínű műanyag kard és pajzs, jókat röhögtek. A bejelentés azonban véget vetett a mulatságnak: "All de-train, please" azaz mindenki menjen, ahova akar. Metrópótló buszok itt nincsenek. Be akar menni London központjába? Csináljon, amit akar.

Az utóbbi 4-5 évben Londonban folyamatosan és mindenhol dugó van, biciklivel a leggyorsabb a közlekedés (motorral persze még jobb, de az nekünk nincs). A metró meg ugye vagy jár, vagy nem. Persze ha nem jár, mindig szépen megmagyarázzák, miért nem, és ha az ember kitölti a megfelelő nyomtatványt, még a pénzét is visszakapja. No nem készpénzt, hanem metrójegy-utalványt, de az is valami.

A magyarázatok egyébként gyakran kifejezetten szórakoztatók (őszi falevelek betemették a síneket, esik a hó, ami itt szokatlan, nem vagyunk rá felkészülve, vagy éppen az ellenkezője: túl meleg van, és kitágultak a sínek, ismeretlen ember kóvályog az alagútban, nincs bent elég metróvezető, és persze a leggyakrabban emlegetett jelzőberendezés-hiba ...)

Ma reggel azonban nemcsak a metróval volt a baj ... Sue azért jött be dolgozni egy órával később, mert kanadai vadlibacsapat állta el a busz útját. Böhöm nagy, harcias madarak, csípnek, és ellenségesen sziszegnek, nem is csodálkozom, hogy a buszsofőr nem hajtott közéjük. Hívta inkább az állatvédőket, akik friss zöldségekkel elcsalták a dögöket az útról... a feltorlórlódott forgalom Észak Londonban délre lassan el is oszlott. Jó utat mindenkinek.

Miért?

Ki gondolta volna, hogy Zsebi két kisautót tesz a turmixgépbe? A magyar rendőrautót és a fekete londoni taxit? És hogy be is inditja? Smooth fokozaton.

És hogy egy pár 42-es alföldi papucsot és három kövérkés, fehér cserép gyertyatartót, csokoládé, vanília és gyömbér illatú gyertyával, rejt a takaró alá?

És hogy kidobja a szemétbe az órát. És a kedvenc ezüst kelta karkötőt. Meg a hőmérőt. Legalábbis csak erre tudunk gondolni -- hetek óta nyomtalanul eltűnt mind. De van még remény: autókulcsról is azt hittük, hogy a szemétben végezte.

Kinek jutott volna az autókulcsot (mind a két szettet) a könyvespolcon egymás mellett katonás rendben sorakozó videókazetták között keresni? Pedig ott volt, mind a kettő, a Barbi Rapunzel tokjában. Kész csoda volt, hogy M kinyitotta -- hiszen videót már nem nézünk... merthogy azt egy éve teletömködte építőkockával

Tiszteletbeli magyar dánok Londonban

Non izgatottan jött haza az iskolából: meg is lehet érteni, hiszen féléves kihagyás után újraindul az Újságíró Klub. Non a főszerkesztő -- a feladata abból áll, hogy hetente kiad néhány megírnivaló témát a tagoknak, akik aztán havonta egyszer klubnapot tartanak a házunkban.

A kilenc - tízéves újságírók először megbeszélik, milyen sorrendben olvassák fel az írásaikat, majd szépen előadják őket, mintha a TV híradóban lennének. Az egészet videóra vesszük, visszanézzük, jókat kacagunk, isszuk a málnaszörpöt, esszük a túró rudit (ha van), okos felnőttek jó tanácsokat osztogatnak .. minden jelenlevő legnagyobb lelkesedésére.

Hogy miért maradt abba a dolog tavasszal? Emlékeztek még a dán újságra, ahol februárban megjelentek a Mohammed prófétát ábrázoló karikatúrák? Non újságíró klubjának egyik oszlopos tagja, Shamina, hagyománytisztelő, szigorú muzulmán család sarja. A nagyszülők Bombayből költöztek Londonba. Shamina magába forduló, de igen jó tollú újságíró-palánta Egy szép napon azonban a mamája közölte velünk az iskola élőtt: többet nem teheti be a lábát a házunkba. "Már olyan nagylány," - tette hozzá, zavartan magyarázkodva.

Hamarosan azonban kiderült a turpisság: az igazi baj az volt, hogy dánoknak néztek minket. A muzulmán világban akkortájt érte el a tetőfokát a karikatúrák miatti felháborodás-hullám, és persze minden dán szalonképtelen lett. És hogy hogyan lettünk mi dánok? A félreértés a norvég Hamax cégnek köszönhető. Biciklis kollegák tudják, hogy a Hamax a kerékpárra szerelhető babaülések kiváló gyártója. Zsebi babaülését is tőlük szereztük be - szép nagy piros-kék norvég zászló díszeleg rajta. Ami pedig majdnem olyan, mint a dán -- azt pedig nagy számban égették a dühös muzulmán tüntetők akkoriban világszerte. Szóval mint vizuális szimbólum, közutálat tárgya volt a körükben

Zsebi pedig a biciklin akkor már hónapok óta megszokott látvány volt az iskola környékén - a norvég zászlót pedig elnézték, így lettünk mi dánok ... A félreértéseket persze idővel kimagyaráztuk, meg persze az eltelt idő is orvosolta a sebeket. Most már megint jóban vagyunk, dán-norvég magyarok és indiai muzulmán britek. Éljen a multikulturalizmus.

Dolgos hétköznapok

Zsebi mindentudó képpel, töretlen lelkesedéssel sürög-forog a konyhában ...Kissámlira fel, serpenyő a gázra, a serpenyőbe bele...ma reggel egy babazokni meg néhány szép színes legókocka.

Fakanál elő, teáskanna bekapcsolva -de az utolsó pillanatban megjelenik M, és leszedi a pultról,
még mielőtt ráönthetné a sistergő, olvadozó finom falatokra a forró vizet.

Mindez reggel hat előtt tíz perccel. M indulna dolgozni, de a minicab késik. Gyors telefon: a taxis eltévedt. M telefonon próbálja a sofőrt a házhoz navigálni, nem sok sikerrel. Megtudja viszont, hogy a jóember utál sötétben vezetni, kisbetűvel van szedve a térképe, és már régen esedékes a szakszervezetileg garantált teaszünete. Pár perc múlva feladja az egészet: tudja mit, nekem ebből elegem van, hazamegyek aludni ...

A felmentő sereg, fekete taxi képében, indul a ház felé. Mindeközben Zsebi figyelme a mosogatógép felé fordul. Hat óra két percre az "egy nap csak egyet törünk" családi szabály ismét felrúgva. Utána jön a hűtő ...tojások profi módon eldugva, de a joghurtos dobozok nem menekülnek: apró fogak fúrják át a fóliát mind a négy sarokban.. a maradék olajbogyók, jéghideg sós lében, a hűtő előtt a földön tocsognak. "Baba," mondja büszkén az érdeklődésre.

M félórás késéssel érkezik. Nyolc körül hozza az AFP Puskás Öcsi halálhírét. Hungarian footballer dead, te ismerted? Híres? - kérdezi Nigel. Híres??? Az nem kifejezés. Legenda. A legjobb. A legnagyobb.

Rövid tanácskozás a Centre Desk-nél. Valaki bátortalanul megkérdi: "Nagyobb sztori, mint a két indiai krikettező kisfiú tegnap? "Még szép," fogja M pártját Andrew, a két lábon járó skót lexikon.
Puskás fél kilenckor a hírek elején, neve tiszta magyarsággal ejtve. 160 millió embernek, Chilétől Nigérián át Új-Zélandig.