A posh WHS

A Wimbledon High-ban vidáman indult az iskolaév. Az első nap ének-zene órán a lányok az isolai indulóval (school song) ismerkedtek, amikor is Chloe felállt, és bejelentette, hogy azonnal hányni fog. A tanár úr gyorsan kiküldte a WC-be, kísérőnek mellé osztotta Nonit. Noni -- akinek ez volt az első komoly felatata -- nem tudta pontosan, mi a hatásköre, úgyhogy pár perc elteltével visszaszaladt az osztályba, és jelentette, hogy Chloe már hány is. Tanár Úr: "Téged hányt le?" Noni: "Nem, a WC-be tette". Tanát Úr: "Na szaladj vissza, és mondd meg neki, hogy gratulálok (congratulate her on her aim) ... Egyébként nem gondoltam volna, hogy az iskolai induló ennyire szörnyű. Hát nem egy nagy szám, de azért ennyire..."
Megvolt az első tornaóra is. Utána németóra következett, amelybe becsörtetett az egyik párhuzamos osztály tanárnője, kezében egy fekete cipővel. "Álljon fel, akinek ebben az osztályban ilyenje van'". Hárman, köztük Noni, felálltak. "Nincs valami furcsa valakinek a cipőjével?" Amy: "Hát most érzem, hogy mintha az egyik kicsit laza lenne" Tanár: "Nézzük, hányas? Amy egyik lábán 34-es, másikon 38-as cipő. A szomszéd osztályban a párja, neki legalább feltűnt egy óra elteltével, hogy szorít a cipő.
Helyesek, nem. 11-12 éves lányok az ország leg-leg-leg középiskolájában. Szerencsére még gyerekek.
Noni első angol házi feladata "10 with an excellence" minősítést kapott. Nem véletlen. A gyerek gyönyörűen, óriási fantáziával, légiesen könnyedén ír -- és nem az anyanyelvén. A leg-leg-leg iskolában csak ő kapott excellence-t. Még hallotok róla.

Nyári vakáció

Mindig is mondtam, hogy ha az ember két útlevélre jogosult, váltsa ki mind a kettőt. Akkor talán mindig lesz nála egy érvényes, ha utazik. No megint nem jött össze. Zsebi brit útlevele a pakolás hevében beesett a könyvespolc alá, és ott is töltötte a nyári vakációt. A magyar szerencsére velünk volt -- de akkor már hét hónapja lejárt. Azért pakoltam be, hogy Pesten majd meghosszabbítjuk. No az sem sikerült.

De kezdjük az elején: útban City airport felé, még a metrón kiderült a malőr. Papi fordul haza, majd ő megkeresi... Mama, Noni, Zsebi, két hátizsák, babakocsi, a Papi útlevele, maradnak a metrón ....London City felé, a DLR-on a legelső kocsiban élvezzük a vezető nélküli metró örömeit, amikor is telefonál Papi, nem találja az útlevelet... reméli, még eléri a gépet.
Mami két gyerekkel becsekkol. Amikor a check-in néni Zsebi lejárt útlevelét vizslatja, Mami könnyed természetességgel poénkodik .. . megemlíti azt is, hogy férjének haza kellett szaladnia valamiért, de jön mindjárt ...megdumáljuk, ha 30 perccel felszállás előtt megérkezik, még repülhet.

De mi van, ha nem ér vissza? Elrepüljek az útlevelével együtt? Szerencsére ember megjön, becsekkol, rohanunk keresztül a reptéren, ahol nincs sor, nincs tömeg, nincs cigarettafüst sem. Tiszta idill lenne, ha nem akarna valaki már megint útleveleket nézegetni a kapuban. Ezúttal is szépen mosolygunk, szerencsére megint nem veszik észre.

Zürich-ben majdnem öt órát várunk a pesti gépre. Kummogunk a gyerekváróban. A tervezett belvárosi sétára idő ugyan lenne, de két plusz útlevélvizslatással járna. Végre Pest, ahol ugyan lebukunk, de szerencsére nem toloncolnak ki minket. Igazából még meg sem szidnak, csak udvarisan megkérnek, hosszabbíttassuk meg.

Amit másnap reggel meg is kísérlünk. Kerületi okmányiroda az első állomás. Hol a gyerek születési anyakönyvi kivonata? Londonban, de nem gond, beszerezzük. Lakcímkártyája? Mi? Az nncs neki, Londonban lakik. Akkor nincs útlevél. Illetve először tessék Bajza utcában fordittatni, hitelesíttetni, magyar anyakönyvet csinaltatni -- csókolom az már megvan, amikor született, a londoni követségen kisebb vagyonért 3 hónap alatt elintézték, arra adták ki az első útlevelét ....??? hol van? Londonban. Hol lehet másolatot kérni? Ja, hát azt nem tudjuk.

Ezen a ponton irány a brit követség. A születési anyakönyvi nekik is kellett, de az nem nagy gond -- a wandsworth-i tanácstól online lekérhető. Kipostázták. Három nap múlva megkapjuk a pesti címre. Ennek örömére a brit követség négy nap alatt kiállítja az új útlevelet. Az első drámának vége. De jön a következő.

Iskola, pénz

Noni még egy hétig általánosban .. azután itt a középiskola. Évi 10 ezer fontért. Miért is fizetünk? Gondoskodásért, nemcsak a tudásért ... A gyerekeket három osztályba teszik, az osztályokon belül kiscsoportokat alakitanak ki .. nemrég Nonit meghívta rövid beszélgetésre a beosztást végző tanárnő, kikérdezte a hobbijairól, általában mi érdekli, hogyan fog közlekedni az iskolába ... mert biztosra akarnak menni, hogy jó csoportba teszik, hogy gyorsan összebarátkozzon az új osztálytársaival. Nagyon profi.

Múlt héten két dolog is történt: bemutatkozó est a szülőknek az iskola új színházában, és egy napos ismerkedés a gyerekeknek. Mindkettő nagyon szimpatikusan alakult ... koktélparti új szülőknek szeptemberben...igazgató néni havonta egyszer teadélutánt tart otthon, amikor is a szülők egyenként tíz percig zargathatják bármivel... minden közvetlen, barátságos, profi és jó hangulatú.

Viszont az iskola finanszírozására kitalált másodállás ügye rosszul alakul .... EU bürokrácia először referenciákat kért ... aztán még több referenciát ... aztán szerződés- és számlamásolatokat, bizonyítandó, milyen tapasztalt vagyok... ez utóbbi kérés "The Screening Committee" aláírással érkezett. Mintha Javier Solana helyére pályáznék... A legutóbbi email-re meg azt találták mondani, hogy az egész Screening Committee nyári szabadságon van, úgyhogy beletelik majd egy kis időbe, mire valaki válaszol.

Hát nem úgy hangzik, mintha kapkodnának utánam ...milyen buták.

Kisharkály

Rózsakert, Morden Hall Park. Vasárnapi piknik Nonival és Zsebivel. Minden buja zöld, melegen süt a nap, a patak vidáman csörgedezik. Egyszercsak folyamatos csivitelés a szomszéd fa tövéből. Helyes, pelyhes kismadár, fején élénkpiros csíkkal. Kiesett a fészekből, Noni látta, hogy bukdácsolt lefelé a fatörzsön. Még nem tud repülni.. nagyon igyekszik, egy-egy pillanatra felemelkedik, de mindig visszahuppan a földre.

Mit csináljunk? Fészket nem látunk .... Ha elugrabugrál a fától, eltűnik a sűrű aljnövényzetben... néhány óra, de lehet, hogy csak néhány perc múlva vége. Gyors kupaktanács. Zsebi már egy lépésre a madártól, aki cseppet sem fél tőle. Baba és kisharkány ...beszélgetnek. Helyes. Észreveszem, hogy a szomszédban piknikelő angol családban a papa égimeszelő. Átszaladok hozzájuk: "Bocsánat a zavarásért, nem tudna segíteni.. kisesett.. még nem tud repülni... megnézné a fát, talán meglátja a fészket.."

Papa, mama, két gyerek első szóra fut a fához .. de senki sem látja a fészket. A kisharkály nagyokat tátog ... már négy érdeklődő gyerek bámulja. Egyszer csak megunja a társaságukat, és bebújik a biciklik alá... onnan már csak két ugrás az első bokor .. még két ugás, és már nem látjuk. Világot akar látni. Vagy mégiscsak fél tőlünk? Egy darabig még halljuk, aztán azt sem.
Meglehet, hogy harkálymama hazaért, és hívta ... és válaszolt neki, és megtalálták egymást. De elég erős egy felnőtt harkály, hogy felrepüljön nagyra nőtt csemetéjével együtt a fészekbe?
Kincstári optimizmus ... Igazából mindenki szomorú véget sejt. Zsebi is aggodalmasan mondogatja: "Szegény, nincsen neki mamája se.."

Madelaine

Madelaine szállodai szobájában aludt, mellette kétéves ikertestvérei, egy dél-portugáliai luxus nyaralóhelyen. Szülei baráti társaságban vacsoráztak, kétszáz méterre a szállodától. Azt hitték, a gyerekek biztonságban vannak egyedül. Még az erkélyajtót is nyitva hagyták ... Félóránként azért egyikük visszaszaladt a szobába, rájuk nézni. Este fél tizkor a mama vette észre, hogy a kislány eltűnt.

A portugál rendőrség azóta sem találja a nyomát. Az angol média viszont egy hónapja Madelaine-lázban ég. Ha nem történik semmi, akkor is oldalakat tölt meg vele ... Az eset tényleg nem mindennapos, és a családnak, barátoknak, ismerősöknek borzalmas tragédia. De vajon nem bolondult meg a világ, hogy a média össznemzeti tragédiává emelte?

Madelaine mama a templomban, a gyerek kedvenc játékát szorongatva... pápai audencián.a Vatikánban.. másnap a spanyol belügyminiszterrel tárgyal. A papa JK Rowlingot környékezi, hogy tegyenek Madelaine könyvjelzőt a júliusban megjelenő Harry Potter könyvbe. Ömlik a pénz a Találjuk-Meg-Madelain-t számlára. A szülők egy brit milliomostól kölcsönkapott magánrepülőgépen rohanják végig Európát, nehogy a média megfeledkezzen Madelaine-ről. David Beckham is beszáll, kéri, hogy mindenki tartsa nyitva a szemét, és jelentkezzen a rendőrségen, ha tud valamit a kislányról. A brit honatyák egy része szolidaritásból a remény sárga szalagját tűzi ruhájára. A szülők PR gurukat fizetnek, akik napról-napra adagolják a médiának az újabb és újabb sztorikat, értékelik a cikkeket, kidolgozzák a másnapi média stratégiát.

Az, hogy a szülők mindent megtesznek a gyerek megtalálásáért, teljesen érthető. Az is érthető, hogy a lapok címoldalán akarják a kislány képét - van valaki valahol, aki pontosan tudja, mi történt vele, és persze a nyomás jóval nagyobb, ha a média folyamatosan napirenden tartja a sztorit. De ... van a dolognak egy súlyos, sötét másik oldala is.

Tegyük fel, hogy Liverpool prolinegyedében egy hároméves fekete kislány szülei elugranak a sarki pub-ba egy gyors sörre. Félóra múlva otthon vannak, közben valaki elviszi a gyereket. A média keresztre feszitette volna őket. "Felelőtlen, hanyag disznók" kürölbelül ez lett volna a bulvársajtó itélete.

A McCann család fehér, a szülők orvosok. Gazdagok. Csinosak, szépek,a gyerek kisangyal. Portugáliában nyaraltak, három gyerekkel. Jó kapcsolataik vannak futballban, médiában, politikában. Szociális státuszuk miatt a média hozzáállása az első pillanattól kezdve a következő: sajnálatra, megértésre szorulnak. Nem nagyon kell firtatni, hogy mennyire voltak felelőtlenek.
Angliában több száz gyerek tünik el évente .. többségük szegény családból, egyszerűen elcsavarog. Keveset rabolnak el ismeretlenek ... de azért máskor is megesik az ilyen. Ekkora felhajtás azonban csak akkor van, ha a gyerek fehér, fotogén és jól szituált családból származik. Ez van. Klasszikus osztálytársadalom, az ember jól teszi, ha tudja a helyét.

Alan

I last spoke to Alan in February. I was studio producing World Briefing on a Saturday or Sunday morning, and he came up to do us live from a small village in the Gaza Strip. When I said thanks, I quickly wanted to ask him how he felt about coming back to London at the end of his three-year stint in.Gaza, having just read a log note about his replacement. I was really curious, but I changed my mind halfway through the sentence. One's often tempted to chat on a quiet weekend morning, but professionalism almost always takes over ... an open Traffic line is not the right place to do that. Instead, I just told him something along the lines of "I hear you're coming back to London in a few weeks ... so look forward to seeing you in the Newsroom then." "Yes, see you soon, E" he said, with a smile in his voice.

A few weeks later he vanished. He's a wonderful man. We want him back.

Kapcsoló

Zsebi két és fél éves. Nagyon huncut. Imádja a világot, és pontosan olyan akar lenni, mint a nagyok. Aludni is csak akkor akar menni, amikor a többiek. Van azonban szerencsére egy nagy különbség: Zsebi esténként még szopik, mégpedig töretlen lelkesedéssel, amitől a legtöbb esetben mély álomba merül.

Tej persze már alig van ... A minap is hiba csúszott a gépezetbe: ahelyett, hogy két perc boldog szuszogás után elaludt volna, Zsebi felült az ágyban, és komoly, megértő szemekkel anyjára nézett. Fél percig mélyen goldolkozott, majd megszólalt. "Kapcsoló?