Tavaszi szünet

Kicsit tartottam az elmúlt héttől. Egyedül két gyerekkel, iskola- és óvodaszünet idején, nincs semmi program szervezve, ráadásul megint jön vissza a tél ...
Igazából az első napra szerveztem programot, mondván használjuk ki a még egy napig tartó jó időt. David becsatlakozott hozzánk, de attól, hogy két úgymond felnőtt volt az autóban, nem lett kisebb a káosz.
Box Hillre mentünk, ami az AA route finderje szerint 38 perc menetidő a háztól. A kinyomtatott útvonalat Noni kezelte .. Epsomig nagyon jól mentünk, ott viszont kitört a teljes pandominium: "Mami, itt egy körfogalomnak kéne lennie, balra kéne menni...hol van? És hol van a Travelodge? Eszerint már rég ott kéne lennünk..." David: "We are lost, we are lost," keverte a szart egyre hangosabban, pedig pontosan tudta, hogy jól megyünk . Noni emelkedő hangon folyamatosan, pontról pontra citálta az útvonaltervezetet. Noni: "David, do you know where we are?" David "I know where we are, we're lost" Noni: "That's an oxymoron!" Ezen a ponton, Zsebi, joggal, teljes kétségbeeséssel megszólalt: "I think we are doomed."
David volt a legrosszabb, élvezte a teljes káoszt, izgatottan zajongott a gyerekekkel, hergelte őket .. nem tudom, hogy vezettem oda, de egyszer csak ott voltunk a rengeteg erdő közepén ..nyugalom, hegy, patak, stepping stones, napsütés .. szóval a dolog nem indult rosszul.
Másnap viszont kezdett bejönni a sarkvidéki levegő, ugyhogy a délelőttöt otthon tötöttük...A gyerekek "a bátor lovag megmenti a királylányt a sárkánytól és hazaviszi paripáján-t" játszották. Bámulom Nonit, hogy 11 éve ellenére milyen teljes odaadással veti magát a roleplaybe a 3 évessel ...aki azonban egy idő után megunta, és közölte, hogy a paripa (nagy sárga Ikea holdhinta) most már villamos, és megkérdezte a királylányt, hogy készpénzzel vagy Oyster card-dal fizet.
Délután Edytát vártuk, a kedves lengyel takarítólányt, aki bevállalta, hogy vigyáz Zsebire, amíg Noni és én elmegyünk futni a parkba. De csak egy üzenet jött tőle, miszerint felbukkant három lengyel barátja, és inkább holnap jön ... Másnap üzenet, hogy három lengyel barátnak annyira tetszik a putney-i town house, ahol Edyta egy hétig house-sittingel, és ahova jobb híján beszállásolta a honfitársakat is, hogy még maradnak néhány napig, szóval mégsem jön. Bugger.
Végül az idő legnagyobb részét a Wimbledon Common-on és a Cannizaro Parkban töltöttük. Szaladgéltunk, fociztunk, fára másztunk, kacsát etettünk, egy nap még hóembert is építettünk. Amikor szakadt az eső, vagy fújt a viharos szél, azonnal nyomultunk a Common szélén a Village-be. A Village-t mindannnyian imádjuk. Bájos, hangulatos, régies. Van pl egy családi pékség, friss kenyérrel, isteni florentinekkel, linzerrel és igazi magyaros fánkkal. Kicsit lepukkant, a személyzet mogorva, a kirakat nagyon gyenge, de az a néhány dolog, amiért bemegyünk, mindig forró, ropogós és illatos.
Vannak azután régiségboltok -- a kedvencünk két öreg nénié, akik egy héten csak három nap tartanak nyitva, akkor is csak pár órát. Imádnivalóak, még Zsebit is jó szemmel nézik a csupa üveg, csupa porcelán boltban.
És van a Party Party, lila homlokzatával, ahol elképesztő a születésnapi lapok, lufik, csomagolók, plüss állatkák választéka.
Extra elegáns és méregdrága butikok érik egymást, és itt van persze a Bayley and Sage csemegebolt, ahol még téliszalámi is van, meg grillezett padlizsán, cukkini, paprika, gomba és articsóka, fetéval töltött csilipaprika, antipasti saláták, tintahal-saláta, ínycsiklandozó sajtok, sonkák, felvágottak és friss torták és gyümölcsök ... nyáron itt szedjük össze a piknikhez valót, isteni.
Vannak persze éttermek is... a Cafe Rouge kedves, gyerekbarát és kényelmes ...a Giraffe is jó gyerekekkel... van a sarkon, átellenben a Barclays-al egy nagyon decens, kicsit keleties beütésű kávézó, ami elfoglalja a járda felét. De kávézni mi mostanában legjobban a Costa-ban szeretünk ... újak a bútorok, a hátsó részben van egy isteni, süppedős, hatalmas, L alakú bőrkanapé, ahol múltkor Zsebi át akart mászni rajtam, és kiverte a kezemből a teáspoharat... már alig langyos volt, de jól beterítette a ruhámat. Sajnálkozás helyett kajánul és kméletlen őszinteséggel közölte: "Most már kutyakaka is van (ie a cipőmről) a teádban!
Rayford. We are doomed.

Húsvét

Húsvét vasárnap, és esik a hó Londonban. Igazi Holle anyós hóesés, óriási pelyhek, de nem marad meg. Furcsa. Egész télen egy szem hó sem volt. Ígérgették egyszer-kétszer, de nem lett belőle semmi. Most viszont annyira esett, és olyan vizes lett tőle minden odakint, hogy áthelyeztük a házba a kertből a húsvéti tojás keresést. A csokitojások csomagolása nem bírta volna a pocsolyákat, legalábbis Csabi szerint. Mindenesetre az extrém időjárás kellőképpen megzavarta a legifjabb családtag agyát, és déltájt deklarálta, hogy itt van a Karácsony, és este majd jönnek az ajándékok is...
Én ezek után belevágtam a cipóban sült sonka projektbe .... soha életemben nem csináltam még, ráadásul nálunk vagy öt-hat éve a férjem főz, de most hirtelen felindulásból nekiveselkedtem. De hamarosan teljes kudarcba fulladt a dolog: az élesztő nem csinált semmit, ami nem nagy csoda, merthogy a szavatossága 2005-ben lejárt. A közelben nyitvatartó egyetlen kis indiai boltban meg csak sütőpor volt. Talán jövőre.
Délután szakadt az eső, baromi hideg volt, és fújt a szél, úgyhogy az uszoda maradt a gyermekszórakoztatásra legalkalmasabb program ... Zsebin kitört a második dackorszak, de olyan helyeseket mond, hogy a dühkitörések rendszeresen nevetőgörcsbe fulladnak. "Ne verekedj", mondom. A válasz: "Én csak gyorsan simogatlak." Vagy "ne köpködj'". Erre: "Csak juice-t teszek a csíkedre." Hallatlan.
.

Alan 2

Alan visszajött. Itt ül mellettem, vagy öt méterre. Dolgozik szépen. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. És az is. Szerencsére nem sorakoznak az asztalánál érdeklődő-gratuláló-kíváncsiskodó-tolakodó tömegek. Good to see you back, többnyire ennyit mond mindenki, amikor először meglátja, és így van ez rendjén.
De csak attól, hogy itt van megint, teszi a dolgát, mindenkinek felderül a napja. Olyan jó, hogy itt ül, és többé-kevésbé ott folytatja, ahol négy éve abbahagyta. Pont olyan, mint volt, szerény, halk szavú, kedves. Az egyetlen "Celebrity friend" akit meg tudtam említeni a középiskolában, ahol egy napig tanítottam. Nem celebrity persze, szerencsére.

Állati

Wimbledon Hill tetején, a legdrágább, legelitebb negyedben, a hatalmas, szélfútta, télen-nyáron zöld Common tőszomszédságában áll a Kőoroszlánhoz címzett álltorvosi rendelő. Gyönyörű, nagy épület, a szomszédaihoz hasonlóan kb 2 millió fontot kérnének érte. Csak a múlt hétvégén értettem meg, mitől megy ilyen jól a wimbledoni állatorvosoknak.
Non barátainál töltötte a szombatot. Nagy ház, nagy család, három macska.. az egyik már öregecske, őt pszichés problémákkal kezelik. Hetente kétszer jár az állatorvoshoz mentálhigiénés karbantartásra ... állítólag attól lett beteg, hogy túl sok élő egeret és szarkát fogyasztott.
Hogy miben nyilvánul meg a macska betegsége? Non csak annyit tapasztalt belőle, hogy a családi ebéd közepén a szekrény tetejéről a cica hatalmas ugrással belevetette magát a mártásos csészébe ... fröcsögött a forró szósz, szerencsére mindenki ép bőrrel megúszta. A családfő ezután az állatorvostól kapott instrukció szerint négyszemközti beszélgetésen intette meg a cicát.
A másik macska mentálisan rendben, vele más baj van: ínybetegség miatt kihullott minden foga. De nem kell neki szenvednie: ezer fontért természetes anyagokból készült műfogsort kapott.
A harmadik cicának egy sajnálatos baleset következtében le kellett vágni az egyik lábát ... de ő is kapott protézist, amit remekül megtanult használni.
A családhoz tartozik még egy minimum hattagú rókacsalád ... minden ételmaradékot kitesznek nekik a kertbe, nem csoda, hogy imádják a házat ...

No smoking

Zsebi imádja a táblákat. Sokat felismer, mindegyikre rákérdez, nagy kedvence a dohányozni tilos. De nagyon élvezi a betűket is: ott a kicsi Oscar, kiált fel nagy örömmel a kis o betű láttán ... az ott az enyém, jelenti be büszkén, ha D-t lát.
No de visszakanyarodva a dohányzásra .. a múlt heti budapesti látogatás ismét megdöbbentően füstös élmény volt. A busz- és villamosmegállókban várakozók felének lóg a szájából a cigaretta. Büszkén, agresszívan, nagy mellénnyel, pofátlanul füstölnek a magyarok, férfiak, nők, fiatalok, idősek... Szégyenkezésnek, visszahúzódásnak semmi jele. Mintha istenadta joguk lenne belefüstölni mások életébe mindenhol ... éttermekben, gyógyfürdőkben, operában, műjégen, még a csendes mátrai síparadicsomban is.
Miért tolerálja ezt a bűntettet szótlanul Magyarországon a nemdohányzók népes tábora? Merthogy nem istenadta jog. Undorító, mérgező szokás .. amitől a nemdohányzók jogos védelemre szorulnak. És máshol meg is kapják: Nyugat-Európában a dohányzás erősen visszaszorulóban van ... merthogy a közterületek túlnyomó többségén nem tolerálja a társadalom, és persze törvény is tiltja. Angliában most arról van szó, hogy az utcán is betiltják... . Buszmegállóban már lassan egy éve tilos, éttermekről nem is beszélve.
Lehet okoskodni a dohányipar által adó formájában az államkasszába befizetett hatalmas összegről .. ami eltörpül a még hatalmasabb összeg mellett, amibe a dohányzás- és passzív dohányzás okozta betegségek gyógyítása kerül a társadalombiztosításnak. És ha nem füstölnek úton-útfélen az ember képébe, nemcsak egészségesebb, hanem talán jobb kedvű is lesz a magyar. "Végre egy mama, aki mosolyog", kiáltott rám és két gyermekemre őszinte meglepetéssel a Deák téri aluljáróban ál-Disney DVD-ket áruló jó ember ... 5 nap intenziv budapesti program során rengeteg embert láttam ... és teljességgel elhittem neki.
Tiszta levegőben nagyobb élvezet élni, enni és szórakozni, sőt, a No smoking tábla a nyugat-európai tapasztalat szerint pozitív hatást gyakorol az étternek, pubok, stb forgalmára és profitjára is ... Előre, magyar éttermek... bátran ki kell tenni a Nemdohányzó táblát! Nem fogják megbánni.. és szóljanak nekem, csak oda megyünk!
A közvélemény-formálás rafinált dolog .. de csak a szomszédba kell menni pozitív tapasztalatért. Kedvenc osztrák sífalunkban másfél éve még minden étteremben vágni lehetett a füstöt.. most újévkor gyakorlatilag 100 százalékos volt a füstmentesség. Nem tudom, hogy történt az attitűd-váltás, de az biztos, hogy gyors és határozott volt. Pedig Ausztriában még nem tiltja törvény a közterületi dohányzást... de úgy sejtem, hamarosan fogja.

Nishke és Kólia

Óvoda-ügyben nálunk nagy változások vannak. Nemrégiben megjelent Nishke. Zsebi bizalmasan bevallotta egy este, elalvás előtt, még Karácsony-tájt, hogy nagyon szereti. Nishhe igazi neve Annushka. Hároméves kislány, akivel Zsebi azóta is kézenfogva sétálgat fel-alá az oviban. "Jaj, de helyesek," - sóhajtott fel a napokban az egyik ovónéni. Az ifjú pár meghallotta, riadtan szaladtak szét .. de pár perc múlva már megint együtt voltak.

Egyelőre nem sok mindent tudunk Nishke-ről... leginkább csak annyit, hogy lány, csak szerdán jár az oviba, és már ihat kóliát. Ez utóbbi Zsebi magánvéleménye. A kólia nálunk a Cola gyerekszájon. A mi háztartásunkba cola és rokonai legfeljebb sátoros ünnepeken, értsd Noni hírhedett Téli Olimpiával (lépcsőszánkózás és társai) összekötött Karácsonyi party-jain jöhetnek be. Úgyhogy Zsebi igazából csak kb egy éve, egy Swiss repülőn fedezte fel... azóta két kategória van az agyában a hozzá hasonló méretű emberekről: a nagyobbak és okosabbak, akik már ihatnak kóliát, és a picik, akik még nem. A Coca Cola, mint yardstick.

Az óvodai újoncok nevének megfejtése egyébként napokig izgalomban tartja az egész családot. Egyszer pl felbukkant egy "Moszkön", belőle idővel "Oscar" lett. "Banana" igazi neve Alana, és így tovább.

Noni is szárnyal a WHS-ben. És mostanában már pénzt is keres: eladta a könyvtáros néninek ez egyik könyvét, amiból két példányt kapott Karácsonyra, hat fontért. Ügyes.

Follow me, my feathery friends

Az újév alkalmából megosztom veletek legjobb londoni utazási tippemet:

1. Használjátok a London City repülőteret. Könnyen megközelíthető metróval -- A Bank station-től DLR megy, nagyon szép, látványos útvonalon, lehet a Dockland csatornáin horgonyzó yachtokat nézegetni. De a City fő előnye, hogy Heathrow-hoz képest maga a paradicsom. Kicsi. Nagyon kicsi. Nincsenek áttekinthetetlen, kusza sorok, nincs tömeg, nincs stressz. Öt perc alatt a kapunál vagy.

2. Pestre nem megy járat közvetlenül, de az Austrian repül Bécsbe, a Swiss Zürichen es Bázelen keresztül Pestre. Zürichbe gyakorlatilag kétóránként mennek gépek. Ha nincs gyors csatlakozás Pestre, menjetek be Zürich belvárosába: a reptéren ott a vasút, 10 perc múlva a város közepén vagy. Két óra bőven elég, nagyon kellemes, autómentes belváros, fel a hegyre, le a hegyről, csinos boltok, utcai raklett- és virsli árusok... Mi rendszeresen csináljuk, két gyerekkel, ha ha van legalább két és fél óra az átszállásra, már nem kell rohanni, nagyon ajánlom mindenkinek. Legutóbb még egy kakukkosórát is vettünk.. Olyan, mintha egy plusz mini városlátogatást belecsomagolnánk a budapesti vizitbe.

3. A jegy átlagban ugyanannyi, mint közvetlenül repülni a Heathrow-i pokolból. Az átszállásos verzió miatt az ember több mérföldet kap ... És a Lufthansa Miles and More hitelkártyával kombinálva gyorsan összejönnek az ingyenjegyek is.