Sunday, July 1, 2007

Iskola, pénz

Noni még egy hétig általánosban .. azután itt a középiskola. Évi 10 ezer fontért. Miért is fizetünk? Gondoskodásért, nemcsak a tudásért ... A gyerekeket három osztályba teszik, az osztályokon belül kiscsoportokat alakitanak ki .. nemrég Nonit meghívta rövid beszélgetésre a beosztást végző tanárnő, kikérdezte a hobbijairól, általában mi érdekli, hogyan fog közlekedni az iskolába ... mert biztosra akarnak menni, hogy jó csoportba teszik, hogy gyorsan összebarátkozzon az új osztálytársaival. Nagyon profi.

Múlt héten két dolog is történt: bemutatkozó est a szülőknek az iskola új színházában, és egy napos ismerkedés a gyerekeknek. Mindkettő nagyon szimpatikusan alakult ... koktélparti új szülőknek szeptemberben...igazgató néni havonta egyszer teadélutánt tart otthon, amikor is a szülők egyenként tíz percig zargathatják bármivel... minden közvetlen, barátságos, profi és jó hangulatú.

Viszont az iskola finanszírozására kitalált másodállás ügye rosszul alakul .... EU bürokrácia először referenciákat kért ... aztán még több referenciát ... aztán szerződés- és számlamásolatokat, bizonyítandó, milyen tapasztalt vagyok... ez utóbbi kérés "The Screening Committee" aláírással érkezett. Mintha Javier Solana helyére pályáznék... A legutóbbi email-re meg azt találták mondani, hogy az egész Screening Committee nyári szabadságon van, úgyhogy beletelik majd egy kis időbe, mire valaki válaszol.

Hát nem úgy hangzik, mintha kapkodnának utánam ...milyen buták.

Wednesday, June 6, 2007

Kisharkály

Rózsakert, Morden Hall Park. Vasárnapi piknik Nonival és Zsebivel. Minden buja zöld, melegen süt a nap, a patak vidáman csörgedezik. Egyszercsak folyamatos csivitelés a szomszéd fa tövéből. Helyes, pelyhes kismadár, fején élénkpiros csíkkal. Kiesett a fészekből, Noni látta, hogy bukdácsolt lefelé a fatörzsön. Még nem tud repülni.. nagyon igyekszik, egy-egy pillanatra felemelkedik, de mindig visszahuppan a földre.

Mit csináljunk? Fészket nem látunk .... Ha elugrabugrál a fától, eltűnik a sűrű aljnövényzetben... néhány óra, de lehet, hogy csak néhány perc múlva vége. Gyors kupaktanács. Zsebi már egy lépésre a madártól, aki cseppet sem fél tőle. Baba és kisharkány ...beszélgetnek. Helyes. Észreveszem, hogy a szomszédban piknikelő angol családban a papa égimeszelő. Átszaladok hozzájuk: "Bocsánat a zavarásért, nem tudna segíteni.. kisesett.. még nem tud repülni... megnézné a fát, talán meglátja a fészket.."

Papa, mama, két gyerek első szóra fut a fához .. de senki sem látja a fészket. A kisharkály nagyokat tátog ... már négy érdeklődő gyerek bámulja. Egyszer csak megunja a társaságukat, és bebújik a biciklik alá... onnan már csak két ugrás az első bokor .. még két ugás, és már nem látjuk. Világot akar látni. Vagy mégiscsak fél tőlünk? Egy darabig még halljuk, aztán azt sem.
Meglehet, hogy harkálymama hazaért, és hívta ... és válaszolt neki, és megtalálták egymást. De elég erős egy felnőtt harkály, hogy felrepüljön nagyra nőtt csemetéjével együtt a fészekbe?
Kincstári optimizmus ... Igazából mindenki szomorú véget sejt. Zsebi is aggodalmasan mondogatja: "Szegény, nincsen neki mamája se.."

Tuesday, June 5, 2007

Madelaine

Madelaine szállodai szobájában aludt, mellette kétéves ikertestvérei, egy dél-portugáliai luxus nyaralóhelyen. Szülei baráti társaságban vacsoráztak, kétszáz méterre a szállodától. Azt hitték, a gyerekek biztonságban vannak egyedül. Még az erkélyajtót is nyitva hagyták ... Félóránként azért egyikük visszaszaladt a szobába, rájuk nézni. Este fél tizkor a mama vette észre, hogy a kislány eltűnt.

A portugál rendőrség azóta sem találja a nyomát. Az angol média viszont egy hónapja Madelaine-lázban ég. Ha nem történik semmi, akkor is oldalakat tölt meg vele ... Az eset tényleg nem mindennapos, és a családnak, barátoknak, ismerősöknek borzalmas tragédia. De vajon nem bolondult meg a világ, hogy a média össznemzeti tragédiává emelte?

Madelaine mama a templomban, a gyerek kedvenc játékát szorongatva... pápai audencián.a Vatikánban.. másnap a spanyol belügyminiszterrel tárgyal. A papa JK Rowlingot környékezi, hogy tegyenek Madelaine könyvjelzőt a júliusban megjelenő Harry Potter könyvbe. Ömlik a pénz a Találjuk-Meg-Madelain-t számlára. A szülők egy brit milliomostól kölcsönkapott magánrepülőgépen rohanják végig Európát, nehogy a média megfeledkezzen Madelaine-ről. David Beckham is beszáll, kéri, hogy mindenki tartsa nyitva a szemét, és jelentkezzen a rendőrségen, ha tud valamit a kislányról. A brit honatyák egy része szolidaritásból a remény sárga szalagját tűzi ruhájára. A szülők PR gurukat fizetnek, akik napról-napra adagolják a médiának az újabb és újabb sztorikat, értékelik a cikkeket, kidolgozzák a másnapi média stratégiát.

Az, hogy a szülők mindent megtesznek a gyerek megtalálásáért, teljesen érthető. Az is érthető, hogy a lapok címoldalán akarják a kislány képét - van valaki valahol, aki pontosan tudja, mi történt vele, és persze a nyomás jóval nagyobb, ha a média folyamatosan napirenden tartja a sztorit. De ... van a dolognak egy súlyos, sötét másik oldala is.

Tegyük fel, hogy Liverpool prolinegyedében egy hároméves fekete kislány szülei elugranak a sarki pub-ba egy gyors sörre. Félóra múlva otthon vannak, közben valaki elviszi a gyereket. A média keresztre feszitette volna őket. "Felelőtlen, hanyag disznók" kürölbelül ez lett volna a bulvársajtó itélete.

A McCann család fehér, a szülők orvosok. Gazdagok. Csinosak, szépek,a gyerek kisangyal. Portugáliában nyaraltak, három gyerekkel. Jó kapcsolataik vannak futballban, médiában, politikában. Szociális státuszuk miatt a média hozzáállása az első pillanattól kezdve a következő: sajnálatra, megértésre szorulnak. Nem nagyon kell firtatni, hogy mennyire voltak felelőtlenek.
Angliában több száz gyerek tünik el évente .. többségük szegény családból, egyszerűen elcsavarog. Keveset rabolnak el ismeretlenek ... de azért máskor is megesik az ilyen. Ekkora felhajtás azonban csak akkor van, ha a gyerek fehér, fotogén és jól szituált családból származik. Ez van. Klasszikus osztálytársadalom, az ember jól teszi, ha tudja a helyét.

Friday, April 20, 2007

Alan

I last spoke to Alan in February. I was studio producing World Briefing on a Saturday or Sunday morning, and he came up to do us live from a small village in the Gaza Strip. When I said thanks, I quickly wanted to ask him how he felt about coming back to London at the end of his three-year stint in.Gaza, having just read a log note about his replacement. I was really curious, but I changed my mind halfway through the sentence. One's often tempted to chat on a quiet weekend morning, but professionalism almost always takes over ... an open Traffic line is not the right place to do that. Instead, I just told him something along the lines of "I hear you're coming back to London in a few weeks ... so look forward to seeing you in the Newsroom then." "Yes, see you soon, E" he said, with a smile in his voice.

A few weeks later he vanished. He's a wonderful man. We want him back.

Tuesday, April 3, 2007

Kapcsoló

Zsebi két és fél éves. Nagyon huncut. Imádja a világot, és pontosan olyan akar lenni, mint a nagyok. Aludni is csak akkor akar menni, amikor a többiek. Van azonban szerencsére egy nagy különbség: Zsebi esténként még szopik, mégpedig töretlen lelkesedéssel, amitől a legtöbb esetben mély álomba merül.

Tej persze már alig van ... A minap is hiba csúszott a gépezetbe: ahelyett, hogy két perc boldog szuszogás után elaludt volna, Zsebi felült az ágyban, és komoly, megértő szemekkel anyjára nézett. Fél percig mélyen goldolkozott, majd megszólalt. "Kapcsoló?

Monday, January 29, 2007

All change

Néha az emberrel túl sok minden történik. Nem rossz ez, izgalmas belegondolni, mi lenne, ha? Velünk most egyszerre sok minden meglódult.

Noni felvételije a középiskolába csak egy a nagy változások közül. Ha bejut, jó lenne közelebb költözni a Wimbledon High-hoz. A nagyobb ház Zsebi miatt is esedékes.

De van más is, leginkább két nagy állás-pályázat.

Az egyik egyszerű promóció -- ugyanaz, amit most csinálok, csak eggyel magasabb szinten. Tegyük hozzá gyorsan, hogy imádom a munkámat és a kollegáimat is - nincs még egy ilyen hely a világon. Szóval ez tiszta és egyszerű változás lenne.

A másik lehetőség jóval nagyobb ugrást jelentene a karrieremben - óriási presztizzsel és izgalommal járna. De költözést is jelentene, mégpedig 1500 kilométerrel arrébb. Nem mindennapos történet lenne, ha egy kis magyar lánynak adnák ezt a posztot. Ráadásul az ember és néhány fontos karakter is ugrálna örömében.

Noni viszont nem -- ha bejut az iskolába, itt a helye. Kettős állampolgár Zsebi pedig most alakul kétnyelvűvé. Ha elköltözünk, nem tanulja meg olyan tökéletesen szülőhazája nyelvét, mint Noni.
És én tényleg akarom? Igen is, meg nem is. Sok nagyon erős kötél tart Londonban ...de tagadhattalanul vonz a kihívás. A legszeretettebb emberek sorsa függ a döntéstől, nemcsak a karrier. A lot to mull over ...

Tuesday, January 16, 2007

Középiskola

Angliában 11 éves korban mennek a gyerekek általánosból középiskolába. Furcsa rendszer ez, nagyon sok múlik a dolgon: alapvetően itt dől el, mi lesz a gyerekből.

A középiskolák között óriási különbségek vannak. A magániskolák nagyon jók -- csak azokat veszik fel, akik átmennek a szigorú felvételi vizsgán, és emellett ki tudják fizetni az átlag évi tízezer fontos tandíjat -- ami még jó fizetéssel is nagyon sok. És ez csak a tandíj: ezenkívül meg kell venni az egyenruhát, és állni kell a tanulmányi kirándulások költségét: ahova Noni szeretne menni, az első évben egy spanyolországi és egy ghanai (...) túra van betervezve.

Az állami iskolák ugyan ingyenesek, de a színvonal gyakran hajmeresztően gyenge. Rossz iskolába persze senki sem küldi szívesen a gyerekét, így a jó állami gimnáziumokba tízszeres a túljelentkezés.

Hogyan szelektálnak: ők is keményen felvételi-vizsgáztatnak, emellett elképesztően bonyolult pontrenszereket találnak ki, ahol plusz- és mínuszpontokat kap a gyerek, attól függően, hogy pontosan mikor született, és milyen messze lakik az iskolától..

Viszont ha a gyerek bejut egy jó középiskolába, oda megy majd egyetemre, ahova akar .. Sőt mi több, az egyetemek - beleértve Cambridge-t, Oxfordot, sőt az amerikai Ivy League-et is -- fognak versenyezni érte. Szőval a gyerek sínen van, 18 évesen leginkább válogat az ajánlatok között.

A Wimbledon High-ból tavaly kirepülők 98%-át felvették arra a szakra, azon az egyetemen, amit első helyen megjelöltek a jelentkezési lapon. Noni ide szeretne bejutni, és a múlt héten meg is írta a felvételi tesztet. Két óra szövegértés, majd esszéírás --fejtsd ki: Miért fontosak a természettudományok?, egy óra matematika, és 65 "non-verbal reasoning" kérdés 35 perc alatt -- ez az, amin én azonnal megbuknék ...elképesztően bonyolult ábrák és diagrammok, találd meg közöttük a kakukktojást ...

Mindezt tíz évesen, egy olyan általános iskola után, ahol a hangsúly a gyengék felzárkóztatásán van. Míg a lassú felfogású gyerekek minden segítséget megkapnak az angol általánosban, az okosabbakkal nemigen törődnek. róluk szeptemberben megállapítják, hogy máris teljesítették a júniusra kijelölt szintet, és alapvetően azt csinálnak, amit akarnak.

Nem mondom, hogy unatkoznak, sőt: csupa praktikus dolgot tanulnak: idén volt pl egy hét forgalomban való biciklizés-oktatás, három napig "hogyan építsünk az erdőben vízálló kunyhót" volt a tananyag, aztán volt karácsonyi vásár szervezés, meg a menza étlap átírása az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelően, miligramra kiszámítani, mennyi só van a tésztában

Ezek után kíváncsian várjuk a felvételi eredményét. A legjobb tíz 50%-os tandíjkedvezményt kap ...