My daughter's school had a horse chestnut tree in the middle of its grounds for over a hundred years.
It was a magnificent tree. Everybody loved it, and it became a symbol of the school.
Unfortunately, it contracted a disease, and last autumn tree surgeons decided it was too dangerous. So a decision was made to cut it down.
The tree was removed -- at a cost of £4,000. Soon afterwards, a mature magnolia tree was planted in its place -- at a cost of £13,000.
I pay 1,000 a month for my daughter's education, and I keep being told there are no scholarships available for bright students with parents struggling with school fees.
So the figures nearly gave me a heart attack -- what a waste of resources, I thought.
And the new tree doesn't look good. They say it's quite normal after the trauma of being re-planted ... I don't know. Its leaves are brown, shrivelled up and falling to the ground in alarming quantities.
Hope it recovers soon...
Sunday, April 19, 2009
Anyaszerepek
Mami, te egy DLR vagy. Ezen a lábadon arra megy a sín, ezen visszafelé.
Szendvicsben legtöbbször az alsó kenyérszelet vagyok. Noni a vaj, Zsebi a csiklandozó felső kenyér.
Mami chick, akinek a babachickjei most bújnak ki a a tojásból.
Mamadinoszaurus, mint fent.
A habos-forróvizes mosógépben mobiltelefon után kotorásztam... Mami, te betetted a zöld farmert mosni? Benne volt a zsebében a telefonom... Tíz perc intenziv kotorászás után kiderül, végig a kabátzsebében volt.
Pakisztáni vízumot intéztem... pedig ANNYIRA nem vonz Lahore, Karacsi.
A dobozfejú tanácsi bürokratának magyaráztam, miért kell Zsebinek ugyanoda járnia szeptemberen iskolába, ahol most van... fellebbviteli tárgyalás lesz a dologból, májusban, LahoreKaracsi után.
Teljes kempingfelszerelést hajszolok az egész családnak, plusz kicsit újabb, légkondicionált Volvót.
Szervezem a lányok szupermarket pénzgyűjtési akcióit. Eddig három nap voltak, a pénztárnál csomagolnak World Challenge pólóban a népnek, mellettük a fundraising vödör .... szerencsére az angoloknál ez reflex -- mint Pavlov kutyája, ha meglátnak egyet, azonnal adakoznak.
D: Steady, steady.
Szendvicsben legtöbbször az alsó kenyérszelet vagyok. Noni a vaj, Zsebi a csiklandozó felső kenyér.
Mami chick, akinek a babachickjei most bújnak ki a a tojásból.
Mamadinoszaurus, mint fent.
A habos-forróvizes mosógépben mobiltelefon után kotorásztam... Mami, te betetted a zöld farmert mosni? Benne volt a zsebében a telefonom... Tíz perc intenziv kotorászás után kiderül, végig a kabátzsebében volt.
Pakisztáni vízumot intéztem... pedig ANNYIRA nem vonz Lahore, Karacsi.
A dobozfejú tanácsi bürokratának magyaráztam, miért kell Zsebinek ugyanoda járnia szeptemberen iskolába, ahol most van... fellebbviteli tárgyalás lesz a dologból, májusban, LahoreKaracsi után.
Teljes kempingfelszerelést hajszolok az egész családnak, plusz kicsit újabb, légkondicionált Volvót.
Szervezem a lányok szupermarket pénzgyűjtési akcióit. Eddig három nap voltak, a pénztárnál csomagolnak World Challenge pólóban a népnek, mellettük a fundraising vödör .... szerencsére az angoloknál ez reflex -- mint Pavlov kutyája, ha meglátnak egyet, azonnal adakoznak.
D: Steady, steady.
Wednesday, March 11, 2009
Keresztanyám
Nene. Nenüs. Annus. Kereszt. Szép, hosszú életet élt -- sok néven ismertük.
Gyerekkoromban vele töltöttem a nyári szünet nagy részét. Reggel mentünk a piacra --megkóstoltuk a meggyet es a barackot, mielőtt megvettük. Meglékeltettük a dinnyét, és persze mindennap komoly képpel megbeszéltük, belepisilt-e már Lőrinc.
Megszemléltük a gombaárusokat is, ahol mindig hamiskás mosollyal megemlítette: tudod, gomba után jó erős feketekávét kell inni, akkor nem lesz az embernek semmi baja. Ezt mindta mindig nagyapa is, tette hozzá.
Felhőtlenül vidám napok voltak ezek. Kacagtunk Lőrincen meg a dinnyén, viccelődtünk az árusokkal. Aztán hazamentünk, és játszottunk -- dominóztunk, malmoztunk, sakkoztunk, kipakoltuk a szekrényt, régi, szines rongyokba öltöztünk.
Szerettem nála lenni. Nem emlékszem szidásra, kiabálásra, feszültségre. Mindig jól éreztem magam vele -- teljes biztonságban, nyugalomban. Ahogy egy gyereknek kell.
Később, felnőttkoromban is mindig ugyanezt az érzést kaptam tőle. Jó volt vele -- élete végéig derűs, pozitív maradt. Nem panaszkodott öregségre, betegségre. Néha jól elkáromkodta magát, ha lassú volt, vagy valamit már nem tudott megcsinálni.
Amikor együtt voltunk, velem foglalkozott. Eszébe sem jutott kötözködni -- nem akarta, hogy máshogy, máshol éljek, másként csináljam a dolgaimat. Elfogadott olyannak, amilyen vagyok, és végtelen szeretettel vett körül, és ugyanezzel a feltétlen, spontán érzéssel vette körül Csabit, Nonit és Danit abban a pillanatban, ahogy felbukkantak az életemben.
Remélem, úgy halt meg, hogy tudta, mennyire szeretem.
Gyerekkoromban vele töltöttem a nyári szünet nagy részét. Reggel mentünk a piacra --megkóstoltuk a meggyet es a barackot, mielőtt megvettük. Meglékeltettük a dinnyét, és persze mindennap komoly képpel megbeszéltük, belepisilt-e már Lőrinc.
Megszemléltük a gombaárusokat is, ahol mindig hamiskás mosollyal megemlítette: tudod, gomba után jó erős feketekávét kell inni, akkor nem lesz az embernek semmi baja. Ezt mindta mindig nagyapa is, tette hozzá.
Felhőtlenül vidám napok voltak ezek. Kacagtunk Lőrincen meg a dinnyén, viccelődtünk az árusokkal. Aztán hazamentünk, és játszottunk -- dominóztunk, malmoztunk, sakkoztunk, kipakoltuk a szekrényt, régi, szines rongyokba öltöztünk.
Szerettem nála lenni. Nem emlékszem szidásra, kiabálásra, feszültségre. Mindig jól éreztem magam vele -- teljes biztonságban, nyugalomban. Ahogy egy gyereknek kell.
Később, felnőttkoromban is mindig ugyanezt az érzést kaptam tőle. Jó volt vele -- élete végéig derűs, pozitív maradt. Nem panaszkodott öregségre, betegségre. Néha jól elkáromkodta magát, ha lassú volt, vagy valamit már nem tudott megcsinálni.
Amikor együtt voltunk, velem foglalkozott. Eszébe sem jutott kötözködni -- nem akarta, hogy máshogy, máshol éljek, másként csináljam a dolgaimat. Elfogadott olyannak, amilyen vagyok, és végtelen szeretettel vett körül, és ugyanezzel a feltétlen, spontán érzéssel vette körül Csabit, Nonit és Danit abban a pillanatban, ahogy felbukkantak az életemben.
Remélem, úgy halt meg, hogy tudta, mennyire szeretem.
Monday, February 23, 2009
Feb half term
Excellent trip. The main highlight was definitely Non's English club - a big success. The year 8s not wanting to leave after the last session was a fantastic tribute to her skills. Well done and thanks to everyone who's helped organise it.
Wondering around the Castle district in swirling snow, and slowly realising Dan's having a proper tram day, giving me essentially a day off with N and A with much-needed good conversation - it was unexpected and deeply relaxing. And beautiful, too. Snow makes any city look great, and the view of Budapest covered in the stuff was magnificent.
Sledging, skiing in Matra, ice-skating, spas - the discovery of Aquaworld, so perfect for spending a snowy, lazy weekday with the kids. We kept returning to the outdoor pool, climbing out, leaving our footprints in the fresh layer of wonderfully soft snow while fooling around, having snowball fights in swimsuits, then jumping back into the nice warm water with snow in our hands. It was grand -- the best fun I've had with the two of them on this trip.
Our old favourites also worked well: Ice rink followed by Szechenyi and Deryne was very pleasant, too. Mini Deryne was a strange concept, though: we managed to finish a vast number of miniature dishes at an alarming pace -- much of the stuff we would never have ordered, had we been given a menu.
What was not so good: the taxi from Ferihegy was incredibly smokey -- let me not get started on this.
Then there was this business of having to queue up twice in the charming Ronkhutte while enjoying Hungary's unforgettable Alpine skiing experience. Why the ruddy hell are there two separate queues for food and drink, and, even more importantly, why is service so incredibly slow? How on earth do they cope at the weekend?
Grandparents' constant squabbling over pretty much everything was hard on the nerves. They do mean well, but somehow it's just not working.
And the visit to X in hospital. A definite highlight, although incredibly sad. But I'm so glad I saw her, and she saw me. She couldn't hear or understand most of what I said, but I know for that half hour, or perhaps even a bit longer, I made her very happy. And that's a big thing for somebody who won't be with us much longer.
Wondering around the Castle district in swirling snow, and slowly realising Dan's having a proper tram day, giving me essentially a day off with N and A with much-needed good conversation - it was unexpected and deeply relaxing. And beautiful, too. Snow makes any city look great, and the view of Budapest covered in the stuff was magnificent.
Sledging, skiing in Matra, ice-skating, spas - the discovery of Aquaworld, so perfect for spending a snowy, lazy weekday with the kids. We kept returning to the outdoor pool, climbing out, leaving our footprints in the fresh layer of wonderfully soft snow while fooling around, having snowball fights in swimsuits, then jumping back into the nice warm water with snow in our hands. It was grand -- the best fun I've had with the two of them on this trip.
Our old favourites also worked well: Ice rink followed by Szechenyi and Deryne was very pleasant, too. Mini Deryne was a strange concept, though: we managed to finish a vast number of miniature dishes at an alarming pace -- much of the stuff we would never have ordered, had we been given a menu.
What was not so good: the taxi from Ferihegy was incredibly smokey -- let me not get started on this.
Then there was this business of having to queue up twice in the charming Ronkhutte while enjoying Hungary's unforgettable Alpine skiing experience. Why the ruddy hell are there two separate queues for food and drink, and, even more importantly, why is service so incredibly slow? How on earth do they cope at the weekend?
Grandparents' constant squabbling over pretty much everything was hard on the nerves. They do mean well, but somehow it's just not working.
And the visit to X in hospital. A definite highlight, although incredibly sad. But I'm so glad I saw her, and she saw me. She couldn't hear or understand most of what I said, but I know for that half hour, or perhaps even a bit longer, I made her very happy. And that's a big thing for somebody who won't be with us much longer.
Monday, February 9, 2009
Zsebi 4
Nem verekszem, csak gyorsan simogatok.
Nem köpködök, csak tele van a szám nyálkával.
Ha nagy leszek, nekem is születik majd gyerekem. Én leszek a papája, és te leszel a mamája .. ha fiú lesz, úgy hívjuk: Jaskaran. Ha lány: Christmas Tree.
Jövőre megyek Preception class-ba. Nem, Prescription class. Mégsem: I'll always want to be with you!
Nem köpködök, csak tele van a szám nyálkával.
Ha nagy leszek, nekem is születik majd gyerekem. Én leszek a papája, és te leszel a mamája .. ha fiú lesz, úgy hívjuk: Jaskaran. Ha lány: Christmas Tree.
Jövőre megyek Preception class-ba. Nem, Prescription class. Mégsem: I'll always want to be with you!
Thursday, February 5, 2009
Snowed under




Never ever seen this much snow in London. It looked magical, and the kids had an adsolutely fantastic time.
The blizzard came Sunday evening ... and it snowed non-stop for 24 hours.
Public transport came to a halt, schools remained closed for two days. Things are now under control - but more snow is on the way! Where are my skis when I need them?
Wednesday, January 28, 2009
Már megint zajlik
Régen a január nyugis volt. A decemberi izgalom után jöttek az unalmas, hosszú, hideg hétköznapok.
Idén nem. Először is, nagyon beindultam a munka mezején -- mindig is szerettem szerkeszteni, de most kifejezetten nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kellemes érzés.
Teljes gőzzel megy a School News projekt is, ami nagyon mozgatja a fantáziámat. Watch this space.
Közben folyik a februári szünet tervezése. Noni, ha minden igaz, életében először pénzt fog keresni - három délután angol szakkört tart egy magyar gimiben. Dolgozgatunk rajta. Nem tudjuk elkapkodni, mert elképesztő mennyiségű házi feladata van. Múlt vasárnap pl új Sherlock Holmes novellát kellett kitalálnia .. aztán három órát dolgozott a Miért tört ki az angol polgárháború? esszéjén. Pénteken nagy latin verseny jön. Szerencsére azonban múlt szombaton -- csak ketten -- bejutottunk a városba. Ritka, jó élmény volt.
Repjegy, szervezkedés -- aktív, szobában ülni és non-stop enni nem szerető 12 és 4 éves csak akkor érzi jól magát februárban egy hétig Mo-n, ha nem hagyjuk spontán semmittevésbe fulladni a napokat .. mindenesetre két hét múlva, két ütemben utazunk, nekem még nincs jegyem. A maradék szabadságomat kivenni nem egyszerű eset.. szokásos "Spanish practice" dilemma.
Új felfedezések? Amig volt jég, mindennap lelkesen korcsolyáztunk a Common-on. Voltunk Richmondban, hárman beszorultunk a parkban egy jó nagy üreges fába, David már hívta a tűzoltókat, amikor jól irányzott rúgással kiszabadultunk. Richmond nagyon kellemes volt -- ezer éve nem jártunk ott. Meg az Edward Raynes pub, Reynes Parkban, iskolaidő alatt, szuper. Két reggelt töltöttem ott múlt héten, csend, nyugalom, bacon roll, kávé .. egyszer még el is szunyókáltam a kanapén ... how I wish
Idén nem. Először is, nagyon beindultam a munka mezején -- mindig is szerettem szerkeszteni, de most kifejezetten nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kellemes érzés.
Teljes gőzzel megy a School News projekt is, ami nagyon mozgatja a fantáziámat. Watch this space.
Közben folyik a februári szünet tervezése. Noni, ha minden igaz, életében először pénzt fog keresni - három délután angol szakkört tart egy magyar gimiben. Dolgozgatunk rajta. Nem tudjuk elkapkodni, mert elképesztő mennyiségű házi feladata van. Múlt vasárnap pl új Sherlock Holmes novellát kellett kitalálnia .. aztán három órát dolgozott a Miért tört ki az angol polgárháború? esszéjén. Pénteken nagy latin verseny jön. Szerencsére azonban múlt szombaton -- csak ketten -- bejutottunk a városba. Ritka, jó élmény volt.
Repjegy, szervezkedés -- aktív, szobában ülni és non-stop enni nem szerető 12 és 4 éves csak akkor érzi jól magát februárban egy hétig Mo-n, ha nem hagyjuk spontán semmittevésbe fulladni a napokat .. mindenesetre két hét múlva, két ütemben utazunk, nekem még nincs jegyem. A maradék szabadságomat kivenni nem egyszerű eset.. szokásos "Spanish practice" dilemma.
Új felfedezések? Amig volt jég, mindennap lelkesen korcsolyáztunk a Common-on. Voltunk Richmondban, hárman beszorultunk a parkban egy jó nagy üreges fába, David már hívta a tűzoltókat, amikor jól irányzott rúgással kiszabadultunk. Richmond nagyon kellemes volt -- ezer éve nem jártunk ott. Meg az Edward Raynes pub, Reynes Parkban, iskolaidő alatt, szuper. Két reggelt töltöttem ott múlt héten, csend, nyugalom, bacon roll, kávé .. egyszer még el is szunyókáltam a kanapén ... how I wish
Subscribe to:
Posts (Atom)