Heathrow

Az út simán indult. Kicsit korán, de sebaj, elvégre a pesti családi otthonba tartunk. Reggel 4-re jött a taxi, 4.40-kor már kint is voltunk Heathrow-n. Innen azonban káoszba fordult a dolog - köd még nem volt, de a becsekkoló sorok igy is egymásba értek, furcsán kanyarogtak, nem lehet látni, hol van a Swiss vége ...

Tévedésből először az Air Portugal sorba álltunk be ..azaz állt be a már ekkor hisztérikus ember, Noni, két bőrönd, babaülés és babakocsi. Zsebi izgatottan szaladgál, én utána, minden gombot, kilincset, biztonsági elválasztó szalagot, ajtót, ablakot megtapogat, szétszed, ki-és bekapcsol.

Közben a sor csigalassúsággal vánszorog. Fél hat tájt apró reménysugár -- bejelentik, hogy a 6.15-ös zürichi gépre sorakozók mostantól előnyt élveznek a becsekkolásnál.
De hogy ez mit jelent, érdeklődöm a Swiss pultnál. Furakodjunk legelőre, két gyerekkel, két bőrönddel, 4 kishátizsákkal? Swiss pultos néni határozottan rázza a fejét: maradjanak ott ahol vannak, itt mindenki a 6.15-ös Swiss gépre vár. Akkor miért jelentették be ezt a prioritás-dógot?
Ja, ne törődjön vele, ez nem az utasoknak szól, hanem a személyzetnek... hogy ne vegyék fel a genfi gépre jelentkezőket .. de az csak 9-kor megy, szóval mindenki zürich-re vár. Maradjanak csak nyugodtan.

Egy hattagú társaság azért elénk furakodik, családom stressztűrőképessége ismét a erős próba alatt ... a gép késik, de az útlevél-sornak már a legelejére ugratnak.. biztonsági ellenőrzés, igen kérem, a baba cipőjét is tessék levenni, oda bele a röntgengépbe... minden megvan? kabát-sál-sapka-cipő-mindenkinek, beszállókártya-átlátszó-nejlonzacskó a popsikenőccsel, 4 kishátizsák, cumisüveg - ja azt tessék meghúzni itt előttem - ok, de akkor legalább nézzen rám, amig kóstolok... Rohanás a gépre, öt perc múlva szállunk. Peplő, klaklia, bőröndönt, pipó, Londont, Buplest .. végre alszik.

Zürichi leszállás előtt Noni, aki kicsit meg van fázva, megkérdezi, nincs-e nálam orrcsepp. Nálam mindig, vágom rá öntudatosan, és előhúzom a 150 ml-es üvegcsét hátizsákom egyik bugyrából --jé, ezt elfelejtettem betenni az átlátszó nejlonyba. Mi ez itt még? Augusztusról ittmaradt kis tubus naptej. Oh-ó, ezt is be kellett volna tenni a nejlonyba.

Heathrow a világ legborzalmasabb reptere, különösen kisgyerekekkel utazva. A megszigoritott biztonsági ellenőrzés ártatlan utasok millióinak életét keseriti meg, miközben a célját messze nem éri el. Én két szigorúan tiltott tárgyat vittem fel a gépre, teljesen jóhiszeműen. Senki sem vette észre -- és a nagy igazság az, hogy ha valaki fel akar vinni folyadékot vagy krémet, felviszi és kész, passz. Nincs rendszer a világon, ami minden kis üveget és tubust észrevesz -- van viszont órákig tartó sorbaállás a semmiért, miközben minden normális ember depressziós lesz. Ki a lóf*nak jó ez?

Tube or Bike?

A metróban megint kitaláltak valamit: ma reggel azt találták mondani: azért nem mehet tovább a vonat, mert tegnap éjjel vágányfelújítás volt, és a legényeknek nem sikerült befejezniük a munkát, még ott kopácsolnak, mint hét törpe ... legalábbis én így képzelem el.

Mindezt szombat reggel fél hétkor jelentették be, amikor már tíz perce ácsorogtunk a tömegben Colliers Wood állomáson. Mellettem egy latinos temperamentumú pár szorongott. Partiról mentek haza, ruhájukon csillogó karácsonyfadíszek, egyik kezükben sörösüveg, a másikban aranyszínű műanyag kard és pajzs, jókat röhögtek. A bejelentés azonban véget vetett a mulatságnak: "All de-train, please" azaz mindenki menjen, ahova akar. Metrópótló buszok itt nincsenek. Be akar menni London központjába? Csináljon, amit akar.

Az utóbbi 4-5 évben Londonban folyamatosan és mindenhol dugó van, biciklivel a leggyorsabb a közlekedés (motorral persze még jobb, de az nekünk nincs). A metró meg ugye vagy jár, vagy nem. Persze ha nem jár, mindig szépen megmagyarázzák, miért nem, és ha az ember kitölti a megfelelő nyomtatványt, még a pénzét is visszakapja. No nem készpénzt, hanem metrójegy-utalványt, de az is valami.

A magyarázatok egyébként gyakran kifejezetten szórakoztatók (őszi falevelek betemették a síneket, esik a hó, ami itt szokatlan, nem vagyunk rá felkészülve, vagy éppen az ellenkezője: túl meleg van, és kitágultak a sínek, ismeretlen ember kóvályog az alagútban, nincs bent elég metróvezető, és persze a leggyakrabban emlegetett jelzőberendezés-hiba ...)

Ma reggel azonban nemcsak a metróval volt a baj ... Sue azért jött be dolgozni egy órával később, mert kanadai vadlibacsapat állta el a busz útját. Böhöm nagy, harcias madarak, csípnek, és ellenségesen sziszegnek, nem is csodálkozom, hogy a buszsofőr nem hajtott közéjük. Hívta inkább az állatvédőket, akik friss zöldségekkel elcsalták a dögöket az útról... a feltorlórlódott forgalom Észak Londonban délre lassan el is oszlott. Jó utat mindenkinek.