Tavaszi szünet

Kicsit tartottam az elmúlt héttől. Egyedül két gyerekkel, iskola- és óvodaszünet idején, nincs semmi program szervezve, ráadásul megint jön vissza a tél ...
Igazából az első napra szerveztem programot, mondván használjuk ki a még egy napig tartó jó időt. David becsatlakozott hozzánk, de attól, hogy két úgymond felnőtt volt az autóban, nem lett kisebb a káosz.
Box Hillre mentünk, ami az AA route finderje szerint 38 perc menetidő a háztól. A kinyomtatott útvonalat Noni kezelte .. Epsomig nagyon jól mentünk, ott viszont kitört a teljes pandominium: "Mami, itt egy körfogalomnak kéne lennie, balra kéne menni...hol van? És hol van a Travelodge? Eszerint már rég ott kéne lennünk..." David: "We are lost, we are lost," keverte a szart egyre hangosabban, pedig pontosan tudta, hogy jól megyünk . Noni emelkedő hangon folyamatosan, pontról pontra citálta az útvonaltervezetet. Noni: "David, do you know where we are?" David "I know where we are, we're lost" Noni: "That's an oxymoron!" Ezen a ponton, Zsebi, joggal, teljes kétségbeeséssel megszólalt: "I think we are doomed."
David volt a legrosszabb, élvezte a teljes káoszt, izgatottan zajongott a gyerekekkel, hergelte őket .. nem tudom, hogy vezettem oda, de egyszer csak ott voltunk a rengeteg erdő közepén ..nyugalom, hegy, patak, stepping stones, napsütés .. szóval a dolog nem indult rosszul.
Másnap viszont kezdett bejönni a sarkvidéki levegő, ugyhogy a délelőttöt otthon tötöttük...A gyerekek "a bátor lovag megmenti a királylányt a sárkánytól és hazaviszi paripáján-t" játszották. Bámulom Nonit, hogy 11 éve ellenére milyen teljes odaadással veti magát a roleplaybe a 3 évessel ...aki azonban egy idő után megunta, és közölte, hogy a paripa (nagy sárga Ikea holdhinta) most már villamos, és megkérdezte a királylányt, hogy készpénzzel vagy Oyster card-dal fizet.
Délután Edytát vártuk, a kedves lengyel takarítólányt, aki bevállalta, hogy vigyáz Zsebire, amíg Noni és én elmegyünk futni a parkba. De csak egy üzenet jött tőle, miszerint felbukkant három lengyel barátja, és inkább holnap jön ... Másnap üzenet, hogy három lengyel barátnak annyira tetszik a putney-i town house, ahol Edyta egy hétig house-sittingel, és ahova jobb híján beszállásolta a honfitársakat is, hogy még maradnak néhány napig, szóval mégsem jön. Bugger.
Végül az idő legnagyobb részét a Wimbledon Common-on és a Cannizaro Parkban töltöttük. Szaladgéltunk, fociztunk, fára másztunk, kacsát etettünk, egy nap még hóembert is építettünk. Amikor szakadt az eső, vagy fújt a viharos szél, azonnal nyomultunk a Common szélén a Village-be. A Village-t mindannnyian imádjuk. Bájos, hangulatos, régies. Van pl egy családi pékség, friss kenyérrel, isteni florentinekkel, linzerrel és igazi magyaros fánkkal. Kicsit lepukkant, a személyzet mogorva, a kirakat nagyon gyenge, de az a néhány dolog, amiért bemegyünk, mindig forró, ropogós és illatos.
Vannak azután régiségboltok -- a kedvencünk két öreg nénié, akik egy héten csak három nap tartanak nyitva, akkor is csak pár órát. Imádnivalóak, még Zsebit is jó szemmel nézik a csupa üveg, csupa porcelán boltban.
És van a Party Party, lila homlokzatával, ahol elképesztő a születésnapi lapok, lufik, csomagolók, plüss állatkák választéka.
Extra elegáns és méregdrága butikok érik egymást, és itt van persze a Bayley and Sage csemegebolt, ahol még téliszalámi is van, meg grillezett padlizsán, cukkini, paprika, gomba és articsóka, fetéval töltött csilipaprika, antipasti saláták, tintahal-saláta, ínycsiklandozó sajtok, sonkák, felvágottak és friss torták és gyümölcsök ... nyáron itt szedjük össze a piknikhez valót, isteni.
Vannak persze éttermek is... a Cafe Rouge kedves, gyerekbarát és kényelmes ...a Giraffe is jó gyerekekkel... van a sarkon, átellenben a Barclays-al egy nagyon decens, kicsit keleties beütésű kávézó, ami elfoglalja a járda felét. De kávézni mi mostanában legjobban a Costa-ban szeretünk ... újak a bútorok, a hátsó részben van egy isteni, süppedős, hatalmas, L alakú bőrkanapé, ahol múltkor Zsebi át akart mászni rajtam, és kiverte a kezemből a teáspoharat... már alig langyos volt, de jól beterítette a ruhámat. Sajnálkozás helyett kajánul és kméletlen őszinteséggel közölte: "Most már kutyakaka is van (ie a cipőmről) a teádban!
Rayford. We are doomed.