Wednesday, January 28, 2009

Már megint zajlik

Régen a január nyugis volt. A decemberi izgalom után jöttek az unalmas, hosszú, hideg hétköznapok.


Idén nem. Először is, nagyon beindultam a munka mezején -- mindig is szerettem szerkeszteni, de most kifejezetten nagyon jól érzem magam a bőrömben. Kellemes érzés.


Teljes gőzzel megy a School News projekt is, ami nagyon mozgatja a fantáziámat. Watch this space.


Közben folyik a februári szünet tervezése. Noni, ha minden igaz, életében először pénzt fog keresni - három délután angol szakkört tart egy magyar gimiben. Dolgozgatunk rajta. Nem tudjuk elkapkodni, mert elképesztő mennyiségű házi feladata van. Múlt vasárnap pl új Sherlock Holmes novellát kellett kitalálnia .. aztán három órát dolgozott a Miért tört ki az angol polgárháború? esszéjén. Pénteken nagy latin verseny jön. Szerencsére azonban múlt szombaton -- csak ketten -- bejutottunk a városba. Ritka, jó élmény volt.


Repjegy, szervezkedés -- aktív, szobában ülni és non-stop enni nem szerető 12 és 4 éves csak akkor érzi jól magát februárban egy hétig Mo-n, ha nem hagyjuk spontán semmittevésbe fulladni a napokat .. mindenesetre két hét múlva, két ütemben utazunk, nekem még nincs jegyem. A maradék szabadságomat kivenni nem egyszerű eset.. szokásos "Spanish practice" dilemma.


Új felfedezések? Amig volt jég, mindennap lelkesen korcsolyáztunk a Common-on. Voltunk Richmondban, hárman beszorultunk a parkban egy jó nagy üreges fába, David már hívta a tűzoltókat, amikor jól irányzott rúgással kiszabadultunk. Richmond nagyon kellemes volt -- ezer éve nem jártunk ott. Meg az Edward Raynes pub, Reynes Parkban, iskolaidő alatt, szuper. Két reggelt töltöttem ott múlt héten, csend, nyugalom, bacon roll, kávé .. egyszer még el is szunyókáltam a kanapén ... how I wish

Weighing up life and death

Poor little might. Two days - such a short stay on Earth, and a very hard one, too.

He was a beautiful baby. I really, really thought he'd make it. Our hopes were up, as he started breathing on his own. But then all of a sudden he went down.

It must be agony to lose your child, and I feel so sorry for my sister and brother-in-law.

To me, it just feels like a privilege to have known him for these few days.

Monday, January 12, 2009

Imre Jnr

My first nephew was born at the weekend. Very prematurely, by emergency Cesarian. He weighs only 600 gramms.

But we know he's a fighter.

Good luck, baby I.

Sunday, January 4, 2009

Christmas, New Year

November és december elképesztő tempóban zajlott. Az adventi szakaszban kapkodtam a fejem, mindennapra jutott program. Felnőtt és gyerekpartik, karácsonyi ebéd a management jóvoltából a sarki törökben -- miért nem találkoztam eddig soha életemben friss grillezett monkfish-sel? Egész évben nem ettem ilyen jót, pedig mesterszakács főz otthon. Aztán voltak a szokásos karácsonyi iskolai vásárok, meg szülői értekezlet Noni 2009. októberi osztálykirándulásról, ami egyhetes marokkói hegymászás, négyezres csúcsok az Atlasz hegységben. Mit mondjak, én is mennék.


Volt karácsonyi színház, nyelvek iránt érdeklődő diákoknak és szüleiknek karriertanácsadó este aWHS színházában - ez baromi jó volt, miért nem kaptam ilyet az én időmben??? Mindkét iskola karácsonyi koncertje igen emlékezetes volt -- a WHS egyesített junior és szenior kórusának színvonala fantasztikusan jó, a Holy Boy-t fel kellene tenni CD-re. A West Wim előadása a szokásos angol ált. isk. produkció. Nekünk azért szép, mert ez volt Zsebi első komoly fellépése nagy színpadon, nagyközönség előtt. Milyen gyanakvó képpel ment fel a pódiumra ... aztán három hétig daloltuk a nótát "Point your toes, point your toes, Stretch your graceful arms (4 évesek, for Gods sake) We can dance, dancing for the baby" Szegény baby nagyokat koppant, Mary és Joseph a nagy igyekezetben többször elejtették.


Mire elkezdődött az iskolaszünet, teljesen lestrapálódtuk. De milyen jó is Karácsonykor Londonban lazsálni -- ok, 3 müszakot azért lehúztam a két hét alatt, de ez a hivatalos alibi a magyarországi vizit kihagyásához. Alapvetően semmittevés, semmi stressz, semmi rohanás, kényszeredett rokonlátogatás, ország egyik végéből a másikba autózás a fagyban két nap alatt két gyerekkel, nincs kényszeredett ajándékvásárlás 20 embernek... olyan jó, hogy csak mi vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk. Karácsonykor kilazulunk, örülünk a gyerekekkel. A kisebb teljes eksztázisa teljesen magával ragad mindenkit. A Karácsony kisgyerekkel az igazi ... játszottunk, dumáltunk, és tisztáztunk alapkérdéseket ie "Mami, amikor nagyon-nagyon kicsi voltam, neked is el kellett menned Bethlehembe, hogy meg tudjak születni?"

Jókat főztünk, de nem vittük túlzásba, korcsolyáztunk a Wimbledon Common befagyott kacsa, vagy inkább sirályúsztatóján, kimozdultunk a Kew Garden-be, voltunk moziban, a farmon, ahol felfedeztük a betegecske kecskét -- Zsebi mostanában mindent rímeltet, lásd Josie-Bosie --
a jeles napokon kényelmesen telefonáltunk a családnak.. esténként, amikor Zsebi már aludt, megnéztük az összes Potter filmet ... ok, szerettem volna három napot síelni, ami nem jött össze, de volt abban valami nagyon békés és finom élvezet, összebújva a hatalmas Fatboyban, a karácsonyfa alatt, a kandalló mellett, egy pohár itallal a kézben, végre megnézni egy sor DVD-t, amit eddig jobbára csak a polcon láttam. Kint tombolt a Londonban szokatlan, farkasordító hideg, bent meg háborítatlan nyugalom. Sőt, ezt még lehet fokozni is: az éjszakába nyúló filmnézés után, hosszú évek óta először, legalább 4-5 reggel tízig aludhattam. Még most sem hiszem el.

Újévi tervek
1. Nagyobb házba költözés a Village-ben
2. Japán út nyáron ...
3. Ha nem, akkor kempingezés Erdélyben
4. Uj Volvo
5. BAND 8 vagy inkább 9?
6. Huh -- nem sok ez egy kicsit?

De azért síelni is nagyon kéne mégiscsak ....