Christmas, New Year

November és december elképesztő tempóban zajlott. Az adventi szakaszban kapkodtam a fejem, mindennapra jutott program. Felnőtt és gyerekpartik, karácsonyi ebéd a management jóvoltából a sarki törökben -- miért nem találkoztam eddig soha életemben friss grillezett monkfish-sel? Egész évben nem ettem ilyen jót, pedig mesterszakács főz otthon. Aztán voltak a szokásos karácsonyi iskolai vásárok, meg szülői értekezlet Noni 2009. októberi osztálykirándulásról, ami egyhetes marokkói hegymászás, négyezres csúcsok az Atlasz hegységben. Mit mondjak, én is mennék.


Volt karácsonyi színház, nyelvek iránt érdeklődő diákoknak és szüleiknek karriertanácsadó este aWHS színházában - ez baromi jó volt, miért nem kaptam ilyet az én időmben??? Mindkét iskola karácsonyi koncertje igen emlékezetes volt -- a WHS egyesített junior és szenior kórusának színvonala fantasztikusan jó, a Holy Boy-t fel kellene tenni CD-re. A West Wim előadása a szokásos angol ált. isk. produkció. Nekünk azért szép, mert ez volt Zsebi első komoly fellépése nagy színpadon, nagyközönség előtt. Milyen gyanakvó képpel ment fel a pódiumra ... aztán három hétig daloltuk a nótát "Point your toes, point your toes, Stretch your graceful arms (4 évesek, for Gods sake) We can dance, dancing for the baby" Szegény baby nagyokat koppant, Mary és Joseph a nagy igyekezetben többször elejtették.


Mire elkezdődött az iskolaszünet, teljesen lestrapálódtuk. De milyen jó is Karácsonykor Londonban lazsálni -- ok, 3 müszakot azért lehúztam a két hét alatt, de ez a hivatalos alibi a magyarországi vizit kihagyásához. Alapvetően semmittevés, semmi stressz, semmi rohanás, kényszeredett rokonlátogatás, ország egyik végéből a másikba autózás a fagyban két nap alatt két gyerekkel, nincs kényszeredett ajándékvásárlás 20 embernek... olyan jó, hogy csak mi vagyunk, azt csinálunk, amit akarunk. Karácsonykor kilazulunk, örülünk a gyerekekkel. A kisebb teljes eksztázisa teljesen magával ragad mindenkit. A Karácsony kisgyerekkel az igazi ... játszottunk, dumáltunk, és tisztáztunk alapkérdéseket ie "Mami, amikor nagyon-nagyon kicsi voltam, neked is el kellett menned Bethlehembe, hogy meg tudjak születni?"

Jókat főztünk, de nem vittük túlzásba, korcsolyáztunk a Wimbledon Common befagyott kacsa, vagy inkább sirályúsztatóján, kimozdultunk a Kew Garden-be, voltunk moziban, a farmon, ahol felfedeztük a betegecske kecskét -- Zsebi mostanában mindent rímeltet, lásd Josie-Bosie --
a jeles napokon kényelmesen telefonáltunk a családnak.. esténként, amikor Zsebi már aludt, megnéztük az összes Potter filmet ... ok, szerettem volna három napot síelni, ami nem jött össze, de volt abban valami nagyon békés és finom élvezet, összebújva a hatalmas Fatboyban, a karácsonyfa alatt, a kandalló mellett, egy pohár itallal a kézben, végre megnézni egy sor DVD-t, amit eddig jobbára csak a polcon láttam. Kint tombolt a Londonban szokatlan, farkasordító hideg, bent meg háborítatlan nyugalom. Sőt, ezt még lehet fokozni is: az éjszakába nyúló filmnézés után, hosszú évek óta először, legalább 4-5 reggel tízig aludhattam. Még most sem hiszem el.

Újévi tervek
1. Nagyobb házba költözés a Village-ben
2. Japán út nyáron ...
3. Ha nem, akkor kempingezés Erdélyben
4. Uj Volvo
5. BAND 8 vagy inkább 9?
6. Huh -- nem sok ez egy kicsit?

De azért síelni is nagyon kéne mégiscsak ....