Néha az emberrel túl sok minden történik. Nem rossz ez, izgalmas belegondolni, mi lenne, ha? Velünk most egyszerre sok minden meglódult.
Noni felvételije a középiskolába csak egy a nagy változások közül. Ha bejut, jó lenne közelebb költözni a Wimbledon High-hoz. A nagyobb ház Zsebi miatt is esedékes.
De van más is, leginkább két nagy állás-pályázat.
Az egyik egyszerű promóció -- ugyanaz, amit most csinálok, csak eggyel magasabb szinten. Tegyük hozzá gyorsan, hogy imádom a munkámat és a kollegáimat is - nincs még egy ilyen hely a világon. Szóval ez tiszta és egyszerű változás lenne.
A másik lehetőség jóval nagyobb ugrást jelentene a karrieremben - óriási presztizzsel és izgalommal járna. De költözést is jelentene, mégpedig 1500 kilométerrel arrébb. Nem mindennapos történet lenne, ha egy kis magyar lánynak adnák ezt a posztot. Ráadásul az ember és néhány fontos karakter is ugrálna örömében.
Noni viszont nem -- ha bejut az iskolába, itt a helye. Kettős állampolgár Zsebi pedig most alakul kétnyelvűvé. Ha elköltözünk, nem tanulja meg olyan tökéletesen szülőhazája nyelvét, mint Noni.
És én tényleg akarom? Igen is, meg nem is. Sok nagyon erős kötél tart Londonban ...de tagadhattalanul vonz a kihívás. A legszeretettebb emberek sorsa függ a döntéstől, nemcsak a karrier. A lot to mull over ...
Monday, January 29, 2007
Tuesday, January 16, 2007
Középiskola
Angliában 11 éves korban mennek a gyerekek általánosból középiskolába. Furcsa rendszer ez, nagyon sok múlik a dolgon: alapvetően itt dől el, mi lesz a gyerekből.
A középiskolák között óriási különbségek vannak. A magániskolák nagyon jók -- csak azokat veszik fel, akik átmennek a szigorú felvételi vizsgán, és emellett ki tudják fizetni az átlag évi tízezer fontos tandíjat -- ami még jó fizetéssel is nagyon sok. És ez csak a tandíj: ezenkívül meg kell venni az egyenruhát, és állni kell a tanulmányi kirándulások költségét: ahova Noni szeretne menni, az első évben egy spanyolországi és egy ghanai (...) túra van betervezve.
Az állami iskolák ugyan ingyenesek, de a színvonal gyakran hajmeresztően gyenge. Rossz iskolába persze senki sem küldi szívesen a gyerekét, így a jó állami gimnáziumokba tízszeres a túljelentkezés.
Hogyan szelektálnak: ők is keményen felvételi-vizsgáztatnak, emellett elképesztően bonyolult pontrenszereket találnak ki, ahol plusz- és mínuszpontokat kap a gyerek, attól függően, hogy pontosan mikor született, és milyen messze lakik az iskolától..
Viszont ha a gyerek bejut egy jó középiskolába, oda megy majd egyetemre, ahova akar .. Sőt mi több, az egyetemek - beleértve Cambridge-t, Oxfordot, sőt az amerikai Ivy League-et is -- fognak versenyezni érte. Szőval a gyerek sínen van, 18 évesen leginkább válogat az ajánlatok között.
A Wimbledon High-ból tavaly kirepülők 98%-át felvették arra a szakra, azon az egyetemen, amit első helyen megjelöltek a jelentkezési lapon. Noni ide szeretne bejutni, és a múlt héten meg is írta a felvételi tesztet. Két óra szövegértés, majd esszéírás --fejtsd ki: Miért fontosak a természettudományok?, egy óra matematika, és 65 "non-verbal reasoning" kérdés 35 perc alatt -- ez az, amin én azonnal megbuknék ...elképesztően bonyolult ábrák és diagrammok, találd meg közöttük a kakukktojást ...
Mindezt tíz évesen, egy olyan általános iskola után, ahol a hangsúly a gyengék felzárkóztatásán van. Míg a lassú felfogású gyerekek minden segítséget megkapnak az angol általánosban, az okosabbakkal nemigen törődnek. róluk szeptemberben megállapítják, hogy máris teljesítették a júniusra kijelölt szintet, és alapvetően azt csinálnak, amit akarnak.
Nem mondom, hogy unatkoznak, sőt: csupa praktikus dolgot tanulnak: idén volt pl egy hét forgalomban való biciklizés-oktatás, három napig "hogyan építsünk az erdőben vízálló kunyhót" volt a tananyag, aztán volt karácsonyi vásár szervezés, meg a menza étlap átírása az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelően, miligramra kiszámítani, mennyi só van a tésztában
Ezek után kíváncsian várjuk a felvételi eredményét. A legjobb tíz 50%-os tandíjkedvezményt kap ...
A középiskolák között óriási különbségek vannak. A magániskolák nagyon jók -- csak azokat veszik fel, akik átmennek a szigorú felvételi vizsgán, és emellett ki tudják fizetni az átlag évi tízezer fontos tandíjat -- ami még jó fizetéssel is nagyon sok. És ez csak a tandíj: ezenkívül meg kell venni az egyenruhát, és állni kell a tanulmányi kirándulások költségét: ahova Noni szeretne menni, az első évben egy spanyolországi és egy ghanai (...) túra van betervezve.
Az állami iskolák ugyan ingyenesek, de a színvonal gyakran hajmeresztően gyenge. Rossz iskolába persze senki sem küldi szívesen a gyerekét, így a jó állami gimnáziumokba tízszeres a túljelentkezés.
Hogyan szelektálnak: ők is keményen felvételi-vizsgáztatnak, emellett elképesztően bonyolult pontrenszereket találnak ki, ahol plusz- és mínuszpontokat kap a gyerek, attól függően, hogy pontosan mikor született, és milyen messze lakik az iskolától..
Viszont ha a gyerek bejut egy jó középiskolába, oda megy majd egyetemre, ahova akar .. Sőt mi több, az egyetemek - beleértve Cambridge-t, Oxfordot, sőt az amerikai Ivy League-et is -- fognak versenyezni érte. Szőval a gyerek sínen van, 18 évesen leginkább válogat az ajánlatok között.
A Wimbledon High-ból tavaly kirepülők 98%-át felvették arra a szakra, azon az egyetemen, amit első helyen megjelöltek a jelentkezési lapon. Noni ide szeretne bejutni, és a múlt héten meg is írta a felvételi tesztet. Két óra szövegértés, majd esszéírás --fejtsd ki: Miért fontosak a természettudományok?, egy óra matematika, és 65 "non-verbal reasoning" kérdés 35 perc alatt -- ez az, amin én azonnal megbuknék ...elképesztően bonyolult ábrák és diagrammok, találd meg közöttük a kakukktojást ...
Mindezt tíz évesen, egy olyan általános iskola után, ahol a hangsúly a gyengék felzárkóztatásán van. Míg a lassú felfogású gyerekek minden segítséget megkapnak az angol általánosban, az okosabbakkal nemigen törődnek. róluk szeptemberben megállapítják, hogy máris teljesítették a júniusra kijelölt szintet, és alapvetően azt csinálnak, amit akarnak.
Nem mondom, hogy unatkoznak, sőt: csupa praktikus dolgot tanulnak: idén volt pl egy hét forgalomban való biciklizés-oktatás, három napig "hogyan építsünk az erdőben vízálló kunyhót" volt a tananyag, aztán volt karácsonyi vásár szervezés, meg a menza étlap átírása az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelően, miligramra kiszámítani, mennyi só van a tésztában
Ezek után kíváncsian várjuk a felvételi eredményét. A legjobb tíz 50%-os tandíjkedvezményt kap ...
Tuesday, January 9, 2007
Alice and Max
Alice-el mindig nagyokat dumálunk. Évek óta jóban vagyunk, pár évvel ezelőtt néhány hónapig közvetlenül egymás mellett dolgoztunk. Alice akkortájt ment férjhez. Izgatottan készülődött, mindent elmesélt. Igazi, mindent legyőző nagy szerelem volt. Még a kötözködő, halálosan idegesítő anyóst is könnyen leszerelték, együtt, ketten, egyszer a fülem hallatára, nagyon szimpatikusan csinálták.
Két év múlva megszületett az első gyerek, Daisy --szinte egyszerre az én Zsebimmel. Terhesen már nem egy légtérben dolgoztunk, de sokszor összefutottunk a liftben, meg a folyosón -- és jókat dumáltunk a születendő babákról.
Amikor visszajöttünk dolgozni, megint egy helyen dolgoztunk -- igaz, más ritmusban, de azért gyakran egybeesett a beosztásunk. Alice imádta az anya-szerepet - csak 50%-ban jött vissza dolgozni, ami nálunk azt jelenti, hogy két nap dolgozott, hatot szabad volt, és igy tovább - baba mellett teljesen ideális.
Alice márciusban izgatottan újságolta, hogy ismét gyereket vár. Minden tökéletesen alakult az életében -- a ház kicsi volt, úgyhogy Londonból kiköltöztek vidékre, Oxford mellé, egy kisvárosba.. "Szép, nagy, teljesen új a ház, jó a levegő, isteni lesz a gyerekeknek," mondta. "Én meg jó darabig nem jövök vissza dolgozni."
Alice ki akarta venni a teljes szülési szabadságot, ami Angliában egy év.. Utána pedig azon gondolkozott, hogy felmond, és pár évig, amíg a gyerekek kicsik, otthon marad velük. "Aztán majd keresek valamit," mondta kedvesen, szépen ívelő karrierjével mit sem törődve.
Alice második babájának Karácsony napján leállt a szive, két héttel azelőtt, hogy meg kellett volna születnie. Alice-nek meg kellett szülnie a halott fiú-babát. És el kellett temetnie. És még a temetés napjén is fejnie kellett a tejet.
Alice önmaga árnyéka -pár nap alatt tíz évet öregedett. Shellshocked, nem találok rá jó magyar megfelelőt. Borzalmasan szenved. Pokoli, amin keresztül kell mennie.
Van azonban valami mélységesen szép dolog ebben a tragédiában. A szülők azt kérték a barátoktól, kollegáktól és a családtól: azt a pénzt, amit virágra költenének, küldjék el inkább egy jótékonysági szervezetnek, ami gyakorlati és lelki segélyt nyújt a halva született babák családjának.
A kör e-mailban ott az internet cim. Rakattintva ott az adakozási napló: ki, mikor, mennyit adott, lehet persze névtelennek maradni. Megható, rövid személyes üzenetek az összegek mellett. Egy perc alatt mi is beszállunk a sorba: Thinking about you, írja Noni, egyszerűen, és már megy is a pénz, amihez a renszer azonnal hozzáteszi az adóvisszatérítést. .
Kevés dolog van, amit úgy-ahogy-van transzportálnék Magyarországra innen, ez az egyik. Ha történik valami borzalom, bele lehet temetkezni a sokkba, a keserűségbe és a gyászba - nincs ebben semmi természet-ellenes.
De lehet mellette pénzt is gyűjteni valami jóra és hasznosra. Igazán könnyű, ha megvan a dolog két egérkattintéssal elérhető és elintézhető rendszere.
Max Thomas eddig 2,090 fontot gyűjtött a szervezet számlájára. Kisbaba, aki nem tudott megszületni, de így mégiscsak képes valami jóval megérinteni mások, teljesen ismeretlen emberek, életét.
Két év múlva megszületett az első gyerek, Daisy --szinte egyszerre az én Zsebimmel. Terhesen már nem egy légtérben dolgoztunk, de sokszor összefutottunk a liftben, meg a folyosón -- és jókat dumáltunk a születendő babákról.
Amikor visszajöttünk dolgozni, megint egy helyen dolgoztunk -- igaz, más ritmusban, de azért gyakran egybeesett a beosztásunk. Alice imádta az anya-szerepet - csak 50%-ban jött vissza dolgozni, ami nálunk azt jelenti, hogy két nap dolgozott, hatot szabad volt, és igy tovább - baba mellett teljesen ideális.
Alice márciusban izgatottan újságolta, hogy ismét gyereket vár. Minden tökéletesen alakult az életében -- a ház kicsi volt, úgyhogy Londonból kiköltöztek vidékre, Oxford mellé, egy kisvárosba.. "Szép, nagy, teljesen új a ház, jó a levegő, isteni lesz a gyerekeknek," mondta. "Én meg jó darabig nem jövök vissza dolgozni."
Alice ki akarta venni a teljes szülési szabadságot, ami Angliában egy év.. Utána pedig azon gondolkozott, hogy felmond, és pár évig, amíg a gyerekek kicsik, otthon marad velük. "Aztán majd keresek valamit," mondta kedvesen, szépen ívelő karrierjével mit sem törődve.
Alice második babájának Karácsony napján leállt a szive, két héttel azelőtt, hogy meg kellett volna születnie. Alice-nek meg kellett szülnie a halott fiú-babát. És el kellett temetnie. És még a temetés napjén is fejnie kellett a tejet.
Alice önmaga árnyéka -pár nap alatt tíz évet öregedett. Shellshocked, nem találok rá jó magyar megfelelőt. Borzalmasan szenved. Pokoli, amin keresztül kell mennie.
Van azonban valami mélységesen szép dolog ebben a tragédiában. A szülők azt kérték a barátoktól, kollegáktól és a családtól: azt a pénzt, amit virágra költenének, küldjék el inkább egy jótékonysági szervezetnek, ami gyakorlati és lelki segélyt nyújt a halva született babák családjának.
A kör e-mailban ott az internet cim. Rakattintva ott az adakozási napló: ki, mikor, mennyit adott, lehet persze névtelennek maradni. Megható, rövid személyes üzenetek az összegek mellett. Egy perc alatt mi is beszállunk a sorba: Thinking about you, írja Noni, egyszerűen, és már megy is a pénz, amihez a renszer azonnal hozzáteszi az adóvisszatérítést. .
Kevés dolog van, amit úgy-ahogy-van transzportálnék Magyarországra innen, ez az egyik. Ha történik valami borzalom, bele lehet temetkezni a sokkba, a keserűségbe és a gyászba - nincs ebben semmi természet-ellenes.
De lehet mellette pénzt is gyűjteni valami jóra és hasznosra. Igazán könnyű, ha megvan a dolog két egérkattintéssal elérhető és elintézhető rendszere.
Max Thomas eddig 2,090 fontot gyűjtött a szervezet számlájára. Kisbaba, aki nem tudott megszületni, de így mégiscsak képes valami jóval megérinteni mások, teljesen ismeretlen emberek, életét.
Wednesday, January 3, 2007
Zurich, Budapest
Valakinek meg kéne fogni a ferihegyi illetékes kezét, beültetni a zürichi gépbe, és elkalauzolni az ottani reptér gyerekvárójába .. illetékes nagyon-nagyon elszégyellné magát, és talán rájönne, hogy talán Ferihegyen is lehetne máshogy. Például nem kellene harciasan per gyerek 10 eurót követelni a nem Malév géppel utazóktól a kb tíz négyzetméteres, ennélfogva mindig túlzsúfolt váró használatáért. ... fizetendő csakis euróban, és csakis hitelkártyával .... különben mehet a gyerek a dohányfüstben úszó fő-váróba, kávézóba, pizzériába. Bravó, Malév: pontosan ezt kell csinálni, ha biztosan el akarjuk veszíteni a családostul és gyakran utazó ügyfélt.
De hogy tovább morogjak, a dohányfüst a budapesi éttermekben, ha lehet, még rosszabb, mert ott tönkreteszi az egész estét. A kaját, a hangulatot, a tüdőt, a ruhát. Megkockáztatom, hogy Zsebi is a vágni-lehet füsttől bokrosodott meg annyira, hogy nyomban feldöntötte a kabát és kalaptartót a Centrálban ... De komolyan, miért hagyja a társadalom nagyobbik fele, hogy a füstölő kisebbség folyamatosan mérgezze? Pár év múlva, remélem, vége lesz ennek is -- de ha nem, Isten bizony hazatelepülök és addig nem nyugszom, amíg be nem tiltják a dohányzást a magyar éttermekben.
Skóciában, Írországban, Norvégiában is nagy rinyálás volt, mielőtt bevezették a cigaretta-tilalmat, mondták, hogy tönkremennek a pubok, meg minden. Most meg bezzeg 2 évvel később kiderült, hogy jobban megy nekik, mint valaha. A pub jó hangulatú családi étkezések szinhelye lett, viszik a gyereket, a nagymamát: a dohányzási tilalom pozitiv szociális változásokat indított be, nem is beszélve a jó levegőről és az Irországban már mérhető javuló egészségügyi adatokból ... Angliában áprilistól sincs füst sehol, hivatalosan sem -- de már az elmúlt tíz évben sem volt vészes.
Történt azért jó is Pesten -- a Széchenyi fürdőben kint a szabadban bugyogni és örvényleni késő délutánból esti sötétségbe olvadva .. egy óra a műjégen, ahol iskolaidőben szinte üres az egész pálya ... hát az csúcs volt. És a Bagolyvár szerencsére nem volt nagyon füstös ..igaz du 5-re mentünk. És Nene, tele virágzó jókedvvel és töretlen optimizmussal -- annak ellenére, hogy három éve nemigen állt a lábára. Mindig van mit tőle tanulni.
De hogy tovább morogjak, a dohányfüst a budapesi éttermekben, ha lehet, még rosszabb, mert ott tönkreteszi az egész estét. A kaját, a hangulatot, a tüdőt, a ruhát. Megkockáztatom, hogy Zsebi is a vágni-lehet füsttől bokrosodott meg annyira, hogy nyomban feldöntötte a kabát és kalaptartót a Centrálban ... De komolyan, miért hagyja a társadalom nagyobbik fele, hogy a füstölő kisebbség folyamatosan mérgezze? Pár év múlva, remélem, vége lesz ennek is -- de ha nem, Isten bizony hazatelepülök és addig nem nyugszom, amíg be nem tiltják a dohányzást a magyar éttermekben.
Skóciában, Írországban, Norvégiában is nagy rinyálás volt, mielőtt bevezették a cigaretta-tilalmat, mondták, hogy tönkremennek a pubok, meg minden. Most meg bezzeg 2 évvel később kiderült, hogy jobban megy nekik, mint valaha. A pub jó hangulatú családi étkezések szinhelye lett, viszik a gyereket, a nagymamát: a dohányzási tilalom pozitiv szociális változásokat indított be, nem is beszélve a jó levegőről és az Irországban már mérhető javuló egészségügyi adatokból ... Angliában áprilistól sincs füst sehol, hivatalosan sem -- de már az elmúlt tíz évben sem volt vészes.
Történt azért jó is Pesten -- a Széchenyi fürdőben kint a szabadban bugyogni és örvényleni késő délutánból esti sötétségbe olvadva .. egy óra a műjégen, ahol iskolaidőben szinte üres az egész pálya ... hát az csúcs volt. És a Bagolyvár szerencsére nem volt nagyon füstös ..igaz du 5-re mentünk. És Nene, tele virágzó jókedvvel és töretlen optimizmussal -- annak ellenére, hogy három éve nemigen állt a lábára. Mindig van mit tőle tanulni.
Subscribe to:
Posts (Atom)
