Brit polgárok

Jó másfél éve vezetták be Nagy Britanniában az állampolgársági ceremóniát: az új állampolgárságot felvevő felnőttek a kerületi anyakönyv-vezető előtt csoportosan felesküsznek a kiránynőre, és ünnepélyesen megfogadják, hogy tisztelni fogják a törvényeket

A Belügyminisztérium levele teljesen világos -- két választási lehetőség van, a vallásos verzió, ie amikor az Úristenre esküszöl, hogy lojális alattvalója leszel II. Erszébet királynőnek, illetve az atesita fogadalom... döntsd el, melyiket kéred, aztán amikor megérkezel a ceremóniára, közöld az anyakönyv-vezetővel.

Papíron világos -- az életben egészen más. A recepciónál tömegjelenet: szubkontinensről származó nagycsaládok, színes szárik kavalkádja, papa-mama-nagymama-három kergetődző gyerek, tamil-bengáli-hindi hangzavar... az anyakönyv-vezető kérdésére leginkább üres tekintet a válasz. Anyakönyv-vezető artikuláltan megismétli a kérdést, izgatott kiabálás, végül előkerül a terem végéből egy hozzátartozó, aki tolmácsol az új brit polgárnak.

Kis késéssel megkezdődik maga a ceremónia, az anyakönyv-vezető után kell ismételni a az eskü szövegét ... "Én, utána kérem, mindenki mondja a saját nevét ... a tömeg izgatottan ismétli, szóról szóra: "Én, kérem, mondja a nevét ...

A csoport két fehér tagja fuldoklik a visszafojtott röhögéstől. De még hátra a slusszpoén: az újonnan felesküdött polgárokat üdvözli a kerületi polgármester is. Nagy darab, Afrikából elszármazott ember, diszruhában és pompában, beszédet tart a kerület történelméről. Az angolt töri. De nagyon. Amikor felnéz a papírból, teljesen elveszti a fonalat, nem tudja befejezni a mondatot.

Újonnan felesküdött magyar és új-zélandi a padlón röhög, szemrehányó tekintetetek közepette. Mrs Raj anyakönyv-vezető, aki mindeddig leereszkedő kedvességgel jópofizott a helyes kicsi új alattvalókkal, most már láthatóan morcos. Jó hangosra feltekeri az eseményt záró himnuszt "God Save the Queen".

A posh WHS

A Wimbledon High-ban vidáman indult az iskolaév. Az első nap ének-zene órán a lányok az isolai indulóval (school song) ismerkedtek, amikor is Chloe felállt, és bejelentette, hogy azonnal hányni fog. A tanár úr gyorsan kiküldte a WC-be, kísérőnek mellé osztotta Nonit. Noni -- akinek ez volt az első komoly felatata -- nem tudta pontosan, mi a hatásköre, úgyhogy pár perc elteltével visszaszaladt az osztályba, és jelentette, hogy Chloe már hány is. Tanár Úr: "Téged hányt le?" Noni: "Nem, a WC-be tette". Tanát Úr: "Na szaladj vissza, és mondd meg neki, hogy gratulálok (congratulate her on her aim) ... Egyébként nem gondoltam volna, hogy az iskolai induló ennyire szörnyű. Hát nem egy nagy szám, de azért ennyire..."
Megvolt az első tornaóra is. Utána németóra következett, amelybe becsörtetett az egyik párhuzamos osztály tanárnője, kezében egy fekete cipővel. "Álljon fel, akinek ebben az osztályban ilyenje van'". Hárman, köztük Noni, felálltak. "Nincs valami furcsa valakinek a cipőjével?" Amy: "Hát most érzem, hogy mintha az egyik kicsit laza lenne" Tanár: "Nézzük, hányas? Amy egyik lábán 34-es, másikon 38-as cipő. A szomszéd osztályban a párja, neki legalább feltűnt egy óra elteltével, hogy szorít a cipő.
Helyesek, nem. 11-12 éves lányok az ország leg-leg-leg középiskolájában. Szerencsére még gyerekek.
Noni első angol házi feladata "10 with an excellence" minősítést kapott. Nem véletlen. A gyerek gyönyörűen, óriási fantáziával, légiesen könnyedén ír -- és nem az anyanyelvén. A leg-leg-leg iskolában csak ő kapott excellence-t. Még hallotok róla.

Nyári vakáció

Mindig is mondtam, hogy ha az ember két útlevélre jogosult, váltsa ki mind a kettőt. Akkor talán mindig lesz nála egy érvényes, ha utazik. No megint nem jött össze. Zsebi brit útlevele a pakolás hevében beesett a könyvespolc alá, és ott is töltötte a nyári vakációt. A magyar szerencsére velünk volt -- de akkor már hét hónapja lejárt. Azért pakoltam be, hogy Pesten majd meghosszabbítjuk. No az sem sikerült.

De kezdjük az elején: útban City airport felé, még a metrón kiderült a malőr. Papi fordul haza, majd ő megkeresi... Mama, Noni, Zsebi, két hátizsák, babakocsi, a Papi útlevele, maradnak a metrón ....London City felé, a DLR-on a legelső kocsiban élvezzük a vezető nélküli metró örömeit, amikor is telefonál Papi, nem találja az útlevelet... reméli, még eléri a gépet.
Mami két gyerekkel becsekkol. Amikor a check-in néni Zsebi lejárt útlevelét vizslatja, Mami könnyed természetességgel poénkodik .. . megemlíti azt is, hogy férjének haza kellett szaladnia valamiért, de jön mindjárt ...megdumáljuk, ha 30 perccel felszállás előtt megérkezik, még repülhet.

De mi van, ha nem ér vissza? Elrepüljek az útlevelével együtt? Szerencsére ember megjön, becsekkol, rohanunk keresztül a reptéren, ahol nincs sor, nincs tömeg, nincs cigarettafüst sem. Tiszta idill lenne, ha nem akarna valaki már megint útleveleket nézegetni a kapuban. Ezúttal is szépen mosolygunk, szerencsére megint nem veszik észre.

Zürich-ben majdnem öt órát várunk a pesti gépre. Kummogunk a gyerekváróban. A tervezett belvárosi sétára idő ugyan lenne, de két plusz útlevélvizslatással járna. Végre Pest, ahol ugyan lebukunk, de szerencsére nem toloncolnak ki minket. Igazából még meg sem szidnak, csak udvarisan megkérnek, hosszabbíttassuk meg.

Amit másnap reggel meg is kísérlünk. Kerületi okmányiroda az első állomás. Hol a gyerek születési anyakönyvi kivonata? Londonban, de nem gond, beszerezzük. Lakcímkártyája? Mi? Az nncs neki, Londonban lakik. Akkor nincs útlevél. Illetve először tessék Bajza utcában fordittatni, hitelesíttetni, magyar anyakönyvet csinaltatni -- csókolom az már megvan, amikor született, a londoni követségen kisebb vagyonért 3 hónap alatt elintézték, arra adták ki az első útlevelét ....??? hol van? Londonban. Hol lehet másolatot kérni? Ja, hát azt nem tudjuk.

Ezen a ponton irány a brit követség. A születési anyakönyvi nekik is kellett, de az nem nagy gond -- a wandsworth-i tanácstól online lekérhető. Kipostázták. Három nap múlva megkapjuk a pesti címre. Ennek örömére a brit követség négy nap alatt kiállítja az új útlevelet. Az első drámának vége. De jön a következő.

Iskola, pénz

Noni még egy hétig általánosban .. azután itt a középiskola. Évi 10 ezer fontért. Miért is fizetünk? Gondoskodásért, nemcsak a tudásért ... A gyerekeket három osztályba teszik, az osztályokon belül kiscsoportokat alakitanak ki .. nemrég Nonit meghívta rövid beszélgetésre a beosztást végző tanárnő, kikérdezte a hobbijairól, általában mi érdekli, hogyan fog közlekedni az iskolába ... mert biztosra akarnak menni, hogy jó csoportba teszik, hogy gyorsan összebarátkozzon az új osztálytársaival. Nagyon profi.

Múlt héten két dolog is történt: bemutatkozó est a szülőknek az iskola új színházában, és egy napos ismerkedés a gyerekeknek. Mindkettő nagyon szimpatikusan alakult ... koktélparti új szülőknek szeptemberben...igazgató néni havonta egyszer teadélutánt tart otthon, amikor is a szülők egyenként tíz percig zargathatják bármivel... minden közvetlen, barátságos, profi és jó hangulatú.

Viszont az iskola finanszírozására kitalált másodállás ügye rosszul alakul .... EU bürokrácia először referenciákat kért ... aztán még több referenciát ... aztán szerződés- és számlamásolatokat, bizonyítandó, milyen tapasztalt vagyok... ez utóbbi kérés "The Screening Committee" aláírással érkezett. Mintha Javier Solana helyére pályáznék... A legutóbbi email-re meg azt találták mondani, hogy az egész Screening Committee nyári szabadságon van, úgyhogy beletelik majd egy kis időbe, mire valaki válaszol.

Hát nem úgy hangzik, mintha kapkodnának utánam ...milyen buták.

Kisharkály

Rózsakert, Morden Hall Park. Vasárnapi piknik Nonival és Zsebivel. Minden buja zöld, melegen süt a nap, a patak vidáman csörgedezik. Egyszercsak folyamatos csivitelés a szomszéd fa tövéből. Helyes, pelyhes kismadár, fején élénkpiros csíkkal. Kiesett a fészekből, Noni látta, hogy bukdácsolt lefelé a fatörzsön. Még nem tud repülni.. nagyon igyekszik, egy-egy pillanatra felemelkedik, de mindig visszahuppan a földre.

Mit csináljunk? Fészket nem látunk .... Ha elugrabugrál a fától, eltűnik a sűrű aljnövényzetben... néhány óra, de lehet, hogy csak néhány perc múlva vége. Gyors kupaktanács. Zsebi már egy lépésre a madártól, aki cseppet sem fél tőle. Baba és kisharkány ...beszélgetnek. Helyes. Észreveszem, hogy a szomszédban piknikelő angol családban a papa égimeszelő. Átszaladok hozzájuk: "Bocsánat a zavarásért, nem tudna segíteni.. kisesett.. még nem tud repülni... megnézné a fát, talán meglátja a fészket.."

Papa, mama, két gyerek első szóra fut a fához .. de senki sem látja a fészket. A kisharkály nagyokat tátog ... már négy érdeklődő gyerek bámulja. Egyszer csak megunja a társaságukat, és bebújik a biciklik alá... onnan már csak két ugrás az első bokor .. még két ugás, és már nem látjuk. Világot akar látni. Vagy mégiscsak fél tőlünk? Egy darabig még halljuk, aztán azt sem.
Meglehet, hogy harkálymama hazaért, és hívta ... és válaszolt neki, és megtalálták egymást. De elég erős egy felnőtt harkály, hogy felrepüljön nagyra nőtt csemetéjével együtt a fészekbe?
Kincstári optimizmus ... Igazából mindenki szomorú véget sejt. Zsebi is aggodalmasan mondogatja: "Szegény, nincsen neki mamája se.."

Madelaine

Madelaine szállodai szobájában aludt, mellette kétéves ikertestvérei, egy dél-portugáliai luxus nyaralóhelyen. Szülei baráti társaságban vacsoráztak, kétszáz méterre a szállodától. Azt hitték, a gyerekek biztonságban vannak egyedül. Még az erkélyajtót is nyitva hagyták ... Félóránként azért egyikük visszaszaladt a szobába, rájuk nézni. Este fél tizkor a mama vette észre, hogy a kislány eltűnt.

A portugál rendőrség azóta sem találja a nyomát. Az angol média viszont egy hónapja Madelaine-lázban ég. Ha nem történik semmi, akkor is oldalakat tölt meg vele ... Az eset tényleg nem mindennapos, és a családnak, barátoknak, ismerősöknek borzalmas tragédia. De vajon nem bolondult meg a világ, hogy a média össznemzeti tragédiává emelte?

Madelaine mama a templomban, a gyerek kedvenc játékát szorongatva... pápai audencián.a Vatikánban.. másnap a spanyol belügyminiszterrel tárgyal. A papa JK Rowlingot környékezi, hogy tegyenek Madelaine könyvjelzőt a júliusban megjelenő Harry Potter könyvbe. Ömlik a pénz a Találjuk-Meg-Madelain-t számlára. A szülők egy brit milliomostól kölcsönkapott magánrepülőgépen rohanják végig Európát, nehogy a média megfeledkezzen Madelaine-ről. David Beckham is beszáll, kéri, hogy mindenki tartsa nyitva a szemét, és jelentkezzen a rendőrségen, ha tud valamit a kislányról. A brit honatyák egy része szolidaritásból a remény sárga szalagját tűzi ruhájára. A szülők PR gurukat fizetnek, akik napról-napra adagolják a médiának az újabb és újabb sztorikat, értékelik a cikkeket, kidolgozzák a másnapi média stratégiát.

Az, hogy a szülők mindent megtesznek a gyerek megtalálásáért, teljesen érthető. Az is érthető, hogy a lapok címoldalán akarják a kislány képét - van valaki valahol, aki pontosan tudja, mi történt vele, és persze a nyomás jóval nagyobb, ha a média folyamatosan napirenden tartja a sztorit. De ... van a dolognak egy súlyos, sötét másik oldala is.

Tegyük fel, hogy Liverpool prolinegyedében egy hároméves fekete kislány szülei elugranak a sarki pub-ba egy gyors sörre. Félóra múlva otthon vannak, közben valaki elviszi a gyereket. A média keresztre feszitette volna őket. "Felelőtlen, hanyag disznók" kürölbelül ez lett volna a bulvársajtó itélete.

A McCann család fehér, a szülők orvosok. Gazdagok. Csinosak, szépek,a gyerek kisangyal. Portugáliában nyaraltak, három gyerekkel. Jó kapcsolataik vannak futballban, médiában, politikában. Szociális státuszuk miatt a média hozzáállása az első pillanattól kezdve a következő: sajnálatra, megértésre szorulnak. Nem nagyon kell firtatni, hogy mennyire voltak felelőtlenek.
Angliában több száz gyerek tünik el évente .. többségük szegény családból, egyszerűen elcsavarog. Keveset rabolnak el ismeretlenek ... de azért máskor is megesik az ilyen. Ekkora felhajtás azonban csak akkor van, ha a gyerek fehér, fotogén és jól szituált családból származik. Ez van. Klasszikus osztálytársadalom, az ember jól teszi, ha tudja a helyét.

Alan

I last spoke to Alan in February. I was studio producing World Briefing on a Saturday or Sunday morning, and he came up to do us live from a small village in the Gaza Strip. When I said thanks, I quickly wanted to ask him how he felt about coming back to London at the end of his three-year stint in.Gaza, having just read a log note about his replacement. I was really curious, but I changed my mind halfway through the sentence. One's often tempted to chat on a quiet weekend morning, but professionalism almost always takes over ... an open Traffic line is not the right place to do that. Instead, I just told him something along the lines of "I hear you're coming back to London in a few weeks ... so look forward to seeing you in the Newsroom then." "Yes, see you soon, E" he said, with a smile in his voice.

A few weeks later he vanished. He's a wonderful man. We want him back.

Kapcsoló

Zsebi két és fél éves. Nagyon huncut. Imádja a világot, és pontosan olyan akar lenni, mint a nagyok. Aludni is csak akkor akar menni, amikor a többiek. Van azonban szerencsére egy nagy különbség: Zsebi esténként még szopik, mégpedig töretlen lelkesedéssel, amitől a legtöbb esetben mély álomba merül.

Tej persze már alig van ... A minap is hiba csúszott a gépezetbe: ahelyett, hogy két perc boldog szuszogás után elaludt volna, Zsebi felült az ágyban, és komoly, megértő szemekkel anyjára nézett. Fél percig mélyen goldolkozott, majd megszólalt. "Kapcsoló?

All change

Néha az emberrel túl sok minden történik. Nem rossz ez, izgalmas belegondolni, mi lenne, ha? Velünk most egyszerre sok minden meglódult.

Noni felvételije a középiskolába csak egy a nagy változások közül. Ha bejut, jó lenne közelebb költözni a Wimbledon High-hoz. A nagyobb ház Zsebi miatt is esedékes.

De van más is, leginkább két nagy állás-pályázat.

Az egyik egyszerű promóció -- ugyanaz, amit most csinálok, csak eggyel magasabb szinten. Tegyük hozzá gyorsan, hogy imádom a munkámat és a kollegáimat is - nincs még egy ilyen hely a világon. Szóval ez tiszta és egyszerű változás lenne.

A másik lehetőség jóval nagyobb ugrást jelentene a karrieremben - óriási presztizzsel és izgalommal járna. De költözést is jelentene, mégpedig 1500 kilométerrel arrébb. Nem mindennapos történet lenne, ha egy kis magyar lánynak adnák ezt a posztot. Ráadásul az ember és néhány fontos karakter is ugrálna örömében.

Noni viszont nem -- ha bejut az iskolába, itt a helye. Kettős állampolgár Zsebi pedig most alakul kétnyelvűvé. Ha elköltözünk, nem tanulja meg olyan tökéletesen szülőhazája nyelvét, mint Noni.
És én tényleg akarom? Igen is, meg nem is. Sok nagyon erős kötél tart Londonban ...de tagadhattalanul vonz a kihívás. A legszeretettebb emberek sorsa függ a döntéstől, nemcsak a karrier. A lot to mull over ...

Középiskola

Angliában 11 éves korban mennek a gyerekek általánosból középiskolába. Furcsa rendszer ez, nagyon sok múlik a dolgon: alapvetően itt dől el, mi lesz a gyerekből.

A középiskolák között óriási különbségek vannak. A magániskolák nagyon jók -- csak azokat veszik fel, akik átmennek a szigorú felvételi vizsgán, és emellett ki tudják fizetni az átlag évi tízezer fontos tandíjat -- ami még jó fizetéssel is nagyon sok. És ez csak a tandíj: ezenkívül meg kell venni az egyenruhát, és állni kell a tanulmányi kirándulások költségét: ahova Noni szeretne menni, az első évben egy spanyolországi és egy ghanai (...) túra van betervezve.

Az állami iskolák ugyan ingyenesek, de a színvonal gyakran hajmeresztően gyenge. Rossz iskolába persze senki sem küldi szívesen a gyerekét, így a jó állami gimnáziumokba tízszeres a túljelentkezés.

Hogyan szelektálnak: ők is keményen felvételi-vizsgáztatnak, emellett elképesztően bonyolult pontrenszereket találnak ki, ahol plusz- és mínuszpontokat kap a gyerek, attól függően, hogy pontosan mikor született, és milyen messze lakik az iskolától..

Viszont ha a gyerek bejut egy jó középiskolába, oda megy majd egyetemre, ahova akar .. Sőt mi több, az egyetemek - beleértve Cambridge-t, Oxfordot, sőt az amerikai Ivy League-et is -- fognak versenyezni érte. Szőval a gyerek sínen van, 18 évesen leginkább válogat az ajánlatok között.

A Wimbledon High-ból tavaly kirepülők 98%-át felvették arra a szakra, azon az egyetemen, amit első helyen megjelöltek a jelentkezési lapon. Noni ide szeretne bejutni, és a múlt héten meg is írta a felvételi tesztet. Két óra szövegértés, majd esszéírás --fejtsd ki: Miért fontosak a természettudományok?, egy óra matematika, és 65 "non-verbal reasoning" kérdés 35 perc alatt -- ez az, amin én azonnal megbuknék ...elképesztően bonyolult ábrák és diagrammok, találd meg közöttük a kakukktojást ...

Mindezt tíz évesen, egy olyan általános iskola után, ahol a hangsúly a gyengék felzárkóztatásán van. Míg a lassú felfogású gyerekek minden segítséget megkapnak az angol általánosban, az okosabbakkal nemigen törődnek. róluk szeptemberben megállapítják, hogy máris teljesítették a júniusra kijelölt szintet, és alapvetően azt csinálnak, amit akarnak.

Nem mondom, hogy unatkoznak, sőt: csupa praktikus dolgot tanulnak: idén volt pl egy hét forgalomban való biciklizés-oktatás, három napig "hogyan építsünk az erdőben vízálló kunyhót" volt a tananyag, aztán volt karácsonyi vásár szervezés, meg a menza étlap átírása az egészséges táplálkozás követelményeinek megfelelően, miligramra kiszámítani, mennyi só van a tésztában

Ezek után kíváncsian várjuk a felvételi eredményét. A legjobb tíz 50%-os tandíjkedvezményt kap ...

Alice and Max

Alice-el mindig nagyokat dumálunk. Évek óta jóban vagyunk, pár évvel ezelőtt néhány hónapig közvetlenül egymás mellett dolgoztunk. Alice akkortájt ment férjhez. Izgatottan készülődött, mindent elmesélt. Igazi, mindent legyőző nagy szerelem volt. Még a kötözködő, halálosan idegesítő anyóst is könnyen leszerelték, együtt, ketten, egyszer a fülem hallatára, nagyon szimpatikusan csinálták.

Két év múlva megszületett az első gyerek, Daisy --szinte egyszerre az én Zsebimmel. Terhesen már nem egy légtérben dolgoztunk, de sokszor összefutottunk a liftben, meg a folyosón -- és jókat dumáltunk a születendő babákról.

Amikor visszajöttünk dolgozni, megint egy helyen dolgoztunk -- igaz, más ritmusban, de azért gyakran egybeesett a beosztásunk. Alice imádta az anya-szerepet - csak 50%-ban jött vissza dolgozni, ami nálunk azt jelenti, hogy két nap dolgozott, hatot szabad volt, és igy tovább - baba mellett teljesen ideális.

Alice márciusban izgatottan újságolta, hogy ismét gyereket vár. Minden tökéletesen alakult az életében -- a ház kicsi volt, úgyhogy Londonból kiköltöztek vidékre, Oxford mellé, egy kisvárosba.. "Szép, nagy, teljesen új a ház, jó a levegő, isteni lesz a gyerekeknek," mondta. "Én meg jó darabig nem jövök vissza dolgozni."

Alice ki akarta venni a teljes szülési szabadságot, ami Angliában egy év.. Utána pedig azon gondolkozott, hogy felmond, és pár évig, amíg a gyerekek kicsik, otthon marad velük. "Aztán majd keresek valamit," mondta kedvesen, szépen ívelő karrierjével mit sem törődve.

Alice második babájának Karácsony napján leállt a szive, két héttel azelőtt, hogy meg kellett volna születnie. Alice-nek meg kellett szülnie a halott fiú-babát. És el kellett temetnie. És még a temetés napjén is fejnie kellett a tejet.

Alice önmaga árnyéka -pár nap alatt tíz évet öregedett. Shellshocked, nem találok rá jó magyar megfelelőt. Borzalmasan szenved. Pokoli, amin keresztül kell mennie.

Van azonban valami mélységesen szép dolog ebben a tragédiában. A szülők azt kérték a barátoktól, kollegáktól és a családtól: azt a pénzt, amit virágra költenének, küldjék el inkább egy jótékonysági szervezetnek, ami gyakorlati és lelki segélyt nyújt a halva született babák családjának.

A kör e-mailban ott az internet cim. Rakattintva ott az adakozási napló: ki, mikor, mennyit adott, lehet persze névtelennek maradni. Megható, rövid személyes üzenetek az összegek mellett. Egy perc alatt mi is beszállunk a sorba: Thinking about you, írja Noni, egyszerűen, és már megy is a pénz, amihez a renszer azonnal hozzáteszi az adóvisszatérítést. .

Kevés dolog van, amit úgy-ahogy-van transzportálnék Magyarországra innen, ez az egyik. Ha történik valami borzalom, bele lehet temetkezni a sokkba, a keserűségbe és a gyászba - nincs ebben semmi természet-ellenes.

De lehet mellette pénzt is gyűjteni valami jóra és hasznosra. Igazán könnyű, ha megvan a dolog két egérkattintéssal elérhető és elintézhető rendszere.

Max Thomas eddig 2,090 fontot gyűjtött a szervezet számlájára. Kisbaba, aki nem tudott megszületni, de így mégiscsak képes valami jóval megérinteni mások, teljesen ismeretlen emberek, életét.

Zurich, Budapest

Valakinek meg kéne fogni a ferihegyi illetékes kezét, beültetni a zürichi gépbe, és elkalauzolni az ottani reptér gyerekvárójába .. illetékes nagyon-nagyon elszégyellné magát, és talán rájönne, hogy talán Ferihegyen is lehetne máshogy. Például nem kellene harciasan per gyerek 10 eurót követelni a nem Malév géppel utazóktól a kb tíz négyzetméteres, ennélfogva mindig túlzsúfolt váró használatáért. ... fizetendő csakis euróban, és csakis hitelkártyával .... különben mehet a gyerek a dohányfüstben úszó fő-váróba, kávézóba, pizzériába. Bravó, Malév: pontosan ezt kell csinálni, ha biztosan el akarjuk veszíteni a családostul és gyakran utazó ügyfélt.

De hogy tovább morogjak, a dohányfüst a budapesi éttermekben, ha lehet, még rosszabb, mert ott tönkreteszi az egész estét. A kaját, a hangulatot, a tüdőt, a ruhát. Megkockáztatom, hogy Zsebi is a vágni-lehet füsttől bokrosodott meg annyira, hogy nyomban feldöntötte a kabát és kalaptartót a Centrálban ... De komolyan, miért hagyja a társadalom nagyobbik fele, hogy a füstölő kisebbség folyamatosan mérgezze? Pár év múlva, remélem, vége lesz ennek is -- de ha nem, Isten bizony hazatelepülök és addig nem nyugszom, amíg be nem tiltják a dohányzást a magyar éttermekben.

Skóciában, Írországban, Norvégiában is nagy rinyálás volt, mielőtt bevezették a cigaretta-tilalmat, mondták, hogy tönkremennek a pubok, meg minden. Most meg bezzeg 2 évvel később kiderült, hogy jobban megy nekik, mint valaha. A pub jó hangulatú családi étkezések szinhelye lett, viszik a gyereket, a nagymamát: a dohányzási tilalom pozitiv szociális változásokat indított be, nem is beszélve a jó levegőről és az Irországban már mérhető javuló egészségügyi adatokból ... Angliában áprilistól sincs füst sehol, hivatalosan sem -- de már az elmúlt tíz évben sem volt vészes.

Történt azért jó is Pesten -- a Széchenyi fürdőben kint a szabadban bugyogni és örvényleni késő délutánból esti sötétségbe olvadva .. egy óra a műjégen, ahol iskolaidőben szinte üres az egész pálya ... hát az csúcs volt. És a Bagolyvár szerencsére nem volt nagyon füstös ..igaz du 5-re mentünk. És Nene, tele virágzó jókedvvel és töretlen optimizmussal -- annak ellenére, hogy három éve nemigen állt a lábára. Mindig van mit tőle tanulni.